Idézetek az önbizalomról
A körülményeket én alakítom!
Tiszteld magad, és tisztelhetővé válsz. Akkor is, ha nem mondják.
A nyíltságot rendszerint egyfajta gyanakvással fogadjuk. (...) Távolságtartásunk biztosítja fontosságunk és magabiztosságunk illúzióját.
Elképesztő, hogy egy szelíd, kíváncsi, idős, egyedülálló hölgy milyen könnyedén eléri, hogy egy felnőtt férfi tökéletes idiótának lássa önmagát!
Bennem bőven van akaraterő. Az életem aktív és teljes. Az egyik legboldogabb ember vagyok (...) Rengeteg a tennivalóm. De való igaz, hogy rögtön fegyvert ragadok, amint hallom ezt a régimódi előítéletet, mely szerint egy nő helye csakis otthon lehet.
Néha akkor érintjük homlokunkkal a csillagot, amikor lehajtjuk fejünk.
Te nem azt becsülöd, aki vagy, hanem azt, akit mások szeretnének látni. De hosszú távon az ember nem tagadhatja meg és nem értéktelenítheti el önmagát.
Minél komolyabban veszed a vélt szörnyetegeket, annál nagyobbra növekszenek.
Álmom megvalósítható közelségbe került, és ez félelmetes. Ha megpróbálom és nem sikerül, nem tudom, mi lesz az életemmel: úgyhogy inkább tovább dédelgetem az álmomat, mint hogy szembenézzek a lehetőséggel, hogy tönkreteszem.
Az ember csak a saját bőrében érzi kényelmesen és biztonságban magát.
Mindig megtette, amire kérte, és ráhagyott mindent (...), de az még nem mindig jelenti azt, hogy az ember szeret valakit, ugye? Az is lehet, hogy csak nincs mersze ellentmondani.
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (...) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
Mindenkinek joga van kételkedni a feladatában, és olykor el is tántorodhat tőle; csak elfeledkeznie nem szabad róla. Aki nem kételkedik önmagában, méltatlan, mert vakon bízik önnön képességében, és így a büszkeség bűnébe esik.
Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!
Néha, néha nézz magadba, Állj meg egy-egy pillanatra, És gondold meg, hova mégy. Te, ki fennen jársz fejeddel, Büszke ember, ne feledd el: Esendő vagy, mint a légy.