Idézetek az önbizalomról
Biztonságos önmagamnak lennem.
Ha igazán szeretjük önmagunkat, életünkben minden sikerülni fog.
Csakis olyan célt tudunk elérni, amit mindenki akar. (...) Ha az egyik pillanatban hiszel, a másikban nem: a hitetlenség kioltja a hit erejét. Ha bízol a győzelemben, de közben a kudarctól is tartasz, veszíteni fogsz.
Semmi mástól nem akarok megszabadulni, mint attól az érzéstől, hogy a gyengeség megfoszt a szabadságtól. Érezni vágyom, hogy a fájdalom és az öröm egyazon forrásból táplálkozik, mindkettő ugyanannak az erőnek a mozgása, (...) és mindkettő szép és szükségszerű.
Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá.
A nyugtalan felszín viharos hullámai nem zavarják meg az óceán mélyét; aki nagyobb és állandóbb realitásokkal van kapcsolatban, annak a szemében személyes sorsának óránkénti változása nem igazán fontos.
Senki sem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok. Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is, ha nem az.
Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről.
Fontos lenne az egyensúlyt megtalálnod, amikor nem tud kibillenteni egy-egy lehangoló szó, egy kellemetlen esemény, illetve ha mégis, akkor újból hamar és könnyen visszabillennél, megtalálnád a középpontodat.
Szánalmasnak láttam magam. Nem bajba jutottnak, aki képtelen önmagán segíteni, hanem egy sajnálatra méltó teremtésnek, aki tudna segíteni, aki jó is lehetne, ha hinne önmagában. Aki annyi korlátot állított fel önmagával szemben, hogy végül inkább belehal, semmint elismerje, hogy igenis többre képes. Hogy szükség van rá.
Nem vagyunk egyedül... Csak a gondolat, hogy valaki ott van melletted és figyel rád, már ez is sokkal erősebbé tesz minket.
Aki túl hangosan és túl gyakran kukorékolja a saját nevét, azt a gyanút kelti, hogy szemétdombon áll.
A tánc arról szól, hogy kivel fogsz táncolni. Ki fog felkérni? Ki fog igent mondani? Kinek leszel kénytelen igent mondani? A tánc szörnyű, mert egyszerre áll hatalmában boldoggá és rettentően boldogtalanná tenni az embert.
Te ne kérdezz, csak menj az utadon, Az agyad bármi kábult, A gyöngeséged, tétovázó vágyad Egy hanggal el ne áruld. Magadba higgy és menj az utadon, Mint kit nem döbbent titkok árnya, Gyáva, ki minden mondata után Megtorpan kérdőjellé válva.
Bizonytalanságomat azzal próbáltam leplezni, hogy mindig rövidre fogtam a mondandómat, ha arról beszéltem, hogy mit érzek iránta. Előfordult, hogy szerettem volna többet mondani, de mire összeszedtem a bátorságomat, már el is illant a pillanat.
Facebook
Pinterest