Idézetek az önbizalomról
A jó vitorlázónak mindegy, hogy honnan fúj a szél, megőrzi uralmát (életének) hajója felett, és el fogja érni a célját.
Terveket kovácsolni időpocsékolás. Egyedül az ámokfutás segít. Tettekre váltani ezt a felismerést: ez az én célom. Csak épp elérhetetlennek látszik.
Ami elveszett, azt mindig meg lehet találni!
Nőnek lenni jó. Jó nőnek lenni meg pláne!
El innen, és próbálj mosolyogni. Kapcsolj be egy kis rock and rollt a rádión, és minden bátorságoddal és hiteddel menj az élet felé. Légy igaz, légy bátor, és állj ki az igazadért!
Mint róka, az által esik kelepcébe, Hogy nagyon is bízik a maga eszébe S ravaszul sokat mer.
Ugyan, mi minden van még ezen a világon, ami még fel sem tűnt eddig, mennyi minden, amit még nem ismerek! Mindezt végiggondolva egyszerre gyámoltalannak, erőtlennek érzem magam. Akárhová megyek is, ettől a gyengeségtől sohasem tudok elmenekülni.
Az élet fontosabb, mint néhány sebzett egó.
Én többet nem merek írni. Egyfolytában attól rettegtem, hogy írok egy következő könyvet és akkor bezzeg kiderül: csupán egy közönséges szélhámos vagyok.
Teljes mértékben megértettem az önelégült szó lényegét: a hülyeség és gőg keveréke.
Miért vannak ránk ilyen hatással azok, akik hangosabban kiabálnak, mint a többi ember? Miért vagyunk olyan fegyvertelenek az agresszív alakokkal szemben? Mi velünk a baj? Hol ér véget a jólneveltség, és hol kezdődik az erkölcsi teszetoszaság? (...) Azért vagyunk ilyenek: csendesek, eltökéltek, de mindig tehetetlenek a szemétládákkal szemben, mert egy makulányi önbizalmunk sincs. Nem szeretjük magunkat.
A gyöngeségünkről is a szüleink tehetnek. (...) Azok is ők voltak, akik elfelejtettek önbizalmat csepegtetni belénk. Azt gondolták, hogy majd megjön az magától is. Hogy van némi tehetségünk az életre, és a fölösleges dicsérgetés csak rontaná az egónkat. Hát, rosszul gondolták. Ez nem történt meg soha. És most itt tartunk. Kifinomult tutyimutyik vagyunk.
Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerűen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
Ha elhiszed, hogy legyőztek - legyőztek. Ha elhiszed, hogy nem mered - nem mered. Ha győzni akarsz, de azt hiszed, nem győzhetsz, Csaknem biztos, hogy nem te leszel a győztes. (...) Az élet csatáit nem mindig Az erősebb, gyorsabb nyeri, És előbb-utóbb az győz, Aki, hogy győzhet, elhiszi.
Ha az ember hisz magában, nem becsül le másokat.
Facebook
Pinterest