Vihar Béla

Amikor egy könyv megjelenik, az író kérdést intéz a világhoz: akarjátok-e, hogy folytassam?

Aki egy verset nem olvasott el többször, az egyszer sem olvasta el.

A kultúra nem csak az ismeretek bizonyos mennyisége, hanem magatartás is. Talán elsősorban az.

Egyetlen embertelenség elkövetése annyi, mint a világ valamennyi embertelenségének igazolása.

Versolvasás: zenét hallunk szemünkkel.

Ki a barátom? Aki hozzásegít fejlődésemhez, gondolatokat sugall, alkotásra serkent. A többi csupán ráadás.

Mindig legyen benned egy megírásra váró költemény.

Az életnek csak akkor van értelme, ha érdemesnek véled feláldozni valamiért.

Az emlék titoktos vándor. Egyik, másik olykor évekre, sőt évtizedekre is eltűnik előlünk, barangol a feledés kusza őserdejében, majd valaminő képzettársítás rejtélyes ösvényén visszatér, s bekopogtat tudatunk ajtaján.

Ami kedves, el kell veszítened, hogy végképp megtaláld.
A hiány majd kivallja mi vagy nekem, s mi voltam neked.

Ketten vagyunk a születéskor. Ketten vagyunk a szerelemben. Csak a halálban egyedül.

Hagyjatok magamra, hogy együtt legyek az egész világgal.

Néha akkor érintjük homlokunkkal a csillagot, amikor lehajtjuk fejünk.