Idézetek a nyitottságról
Olyan van, hogy nem mondok el neki mindent. Hallgatok, mert nem tartozik rá, vagy nem akarok fájdalmat okozni neki. Hallgathatok tapintatból is. De ha már megnyílok - ami nagy ritkaság -, csakis olyan előtt nyílok meg, akit szeretek. Tőle nem félek. Tőle nem tartok. És remélem, hogy megért.
Meg kell tanulnom bízni a sorsban. Abban, hogy akinek mellettem kell lenni, az mellettem is marad.
Rövid boldogságom A végzet arcába vágom A halandóság súlyát A szépségek felülmúlják Az életre így szoktam rá Így váltam nyitottabbá A szeretetre és örömre Készen a vízözönre.
Eddig folyton elveszítettem azokat, akiket szerettem. Kevesen voltak, mert nem mertem igazán szeretni. De az élet rákényszerít a maga eszközeivel, hogy nyissak.
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Nézz szét! Gyönyörű a világ, és minden lehetőség ott hever a lábaid előtt. A szeretet, a boldogság, minden, amire szükséged van. Mosolyogj, és adj belőle idegeneknek is!
Ha egyszer megtapasztalod, hogy milyen az, ha valakinek fontos vagy, és megtanulsz elfogadni másokat, sok minden megváltozhat az életedben.
Elég furcsa élet lehet nem tudósnak lenni. Élni a napokat, mit sem sejtve arról, avagy nem is érdeklődni az iránt, honnan ered a levegő, honnan a csudából kerültek a csillagok az égre, vagy milyen távol vannak tőlünk. Én személy szerint tudni akarok.
Ne félj csodálkozni. Ne félj kérdezni mások szerint furcsa kérdéseket, mondjuk "Miért kék az ég?". Ezekben a kérdésekben érdekes válasz rejlik, mert ez az, amiről a természettudomány szól, megérteni a természetet, és nem félni feltenni azt a kérdést, hogy "Miért?".
A varázslat mindenütt körülvesz minket. Csupán keresnünk kell, fürkészni figyelmesen.
Ha soha senkinek nem mondod el az igazságot magadról, végül te is elfelejted. A szerelmeket, a csalódásokat, az örömöt, a bánatot, a jó cselekedeteimet, a szégyenletes tetteimet... Ha ezeket mind magamban tartom, akkor idővel eltűnnek az emlékeim. Aztán én is eltűnök.
A boldogtalanság egyik kulcsa a tucatnyi elvárás. Elvárások a világ, és mások felé. A fejekben megszülető "ilyennek vagy olyannak kellene lenni" mondatok... elvárt érzések, tettek... mert míg az elvárt dolgokat hiányolod, addig észre sem veszed az apró, de hatalmas csodákat, amit a világ és mások nyújtanak feléd... ne várd el, hogy süssön a nap, ne essen az eső.
Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyű... Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (...) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd.
Amíg falakkal bástyáztam körbe magam, ugyanolyan férfiakkal találkoztam. Ha gyáva vagy, akkor gyávákat kapsz!
Kurázsi kell hozzá, hogy valaki (...), ne zárja be a szívét meg az elméjét az új dolgok és az új emberek előtt. Merthogy ami új, az szinte mindig ideiglenes.
Facebook
Pinterest