Idézetek a nyitottságról
Ha az ember nem a saját vágyaira koncentrál, hanem készen áll egy nagyobb kalandra, jóval több élmény vár rá.
Elérkezett az idő, amikor több kockázat rejlett abban, ha megmaradok bimbónak, mint ha virágot bontok.
Az élet tele van lehetőségekkel. Amikor depis vagyok, minden lassan halad, kínkeservesen vánszorognak a percek, én is csak átkúszom a napon, minden nyögvenyelős, és észre sem veszem, ha valaki rám mosolyog, vagy egy jó lehetőség adódik, akár plakát formájában az utcán. De amikor pozitívan látom a dolgokat, megnyílik a világ előttem, észreveszek minden lehetőséget, állásokat, olyan emberekkel találkozom, akik adnak valami pluszt az életemhez, egy jó tippet, egy jó beszélgetést, jó energiákat... ezt hívják termékeny időszaknak.
Mindig adódnak lehetőségek az életben, amiket vagy észreveszünk, vagy nem. Hogy milyennek látjuk a körülöttünk lévő világot, egy választás, mivel a külső világunk mindig a belső kivetülése.
Sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.
Te magad is egy folyó vagy, folyamatosan változó. Az életben semmi sem örök. És aki ezt nem fogadja el, nagyon sokat fog szenvedni. Én is szenvedtem rengeteget, mert nem akartam a változást. Az állandót, a biztosat kerestem. És az élet megtanított arra, hogy bizony kockáztatni kell, elhagyni a komfortzónát és vállalni a változást. Mert megéri. Talán még nem látjuk, de később összeáll majd a kép.
Nem kell elhagynod a szobádat. Maradj ülve az asztalodnál és hallgatózz! Még hallgatóznod sem kell, csak várnod. Még várnod sem kell, csak megtanulni csendben maradni, nyugodtan/mozdulatlanul, magányban. A világ szabadon felkínálja magát a leleplezésre. Nincs választási lehetősége.
A kompromisszumot teremtő tényezőnek tartom, amire azonban nincsen mentség, az a megalkuvás. A kettő két nagyon különböző dolog.
Hogy lehet, hogy a láthatatlan emberek magányosak lesznek, ha végre észreveszik őket?
Amikor érzékeny vagy egy problémára, hirtelen minden forrásból az jön feléd, beleütközöl a témába. És ha nyitott vagy, meg figyelsz, akkor a vigaszok is megtalálnak.
Egyelőre úgy vagyunk berendezkedve, hogy a változás rossz, pedig ez nagyon nem így van. Változáscunami jön felénk, aminek ma már az árnyékát mindenki látja. Vannak sofőr nélküli autók, egy hajógyárban exoskeletonnal dolgoznak munkások, Dubajban házakat nyomtatnak 3D-s nyomtatóval - az árnyéka már itt van a cunaminak, de most még menekülnénk, ahelyett, hogy megtanulnánk a hullámokon szörfözni. Én a szörfdeszka építésében hiszek, és úgy gondolom, hogy mindenkit meg kell tanítani szörfözni, mert ez a hosszú távú megoldás.
Az emberben ott rejlik az egész világ, s ha tudod, hogyan szemléld és hogyan tanulj belőle, a kapu előtted, a kulcs pedig a kezedben.
Nem kell ahhoz megázni, hogy észrevedd az esőt.
Az is lehet, hogy nem vesszük észre azt a jót, amit az amúgy rettenetes dolgok hoznak magukkal.
Az életút ezerféleképpen alakulhat, de nem szabad elkeseredni. Olyan nincs, hogy nincs kiút. Mindig jön egy újabb lehetőség, csak észre kell venni, mert ha túlságosan magunkba roskadunk, akkor elmegyünk az alternatívák mellett, és csak utólag esik le, hogy hopp, ott mintha lett volna valami.
Facebook
Pinterest