Idézetek a nyitottságról
Az embernek nem csak lábai, hanem szárnyai is vannak, és amíg nem nyitja ki, és nem tanul meg nem csak járni, de repülni is, addig csak fél ember.
Annak az egérnek, aki jól kiismeri magát az emberek világában, az sem okoz gondot, ha nagy utat kell megtennie.
Az egyik legfontosabb, amire az utazás megtanított: az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy, ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam. Ez felszabadító érzés.
Ha nem tudjuk, merre visz az élet, eltévedni sem tudunk.
A szokásaink alakítják a létezésünket és a jövőnket. Ha változtatunk a szokásainkon, változtatunk az életünkön.
Nincs oly igazi, meleg öröm a világon, mint látni egy nagy lelket, amint megnyílik az ember előtt.
Magányod falát csakis belülről lehet áttörni. Senki kívülről bemenni nem tud hozzád, ha nem nyitsz ajtót neki.
Ha bezárjuk magunk körül a falat, a külső információkat nem engedjük be többé, elindul a lélek kóros sejtburjánzása.
Aki ma becsukja a szemét, holnap nagyot fog nézni.
Elsősorban azért vagy kíváncsi mások életére, hogy össze tudd hasonlítani a magadéval.
Aki hajlandó körülnézni, mindenütt meglátja a virágokat.
Ha egész életünkben egy bizonyos hitrendszer (vagy ahogy a társadalomkutatók mondanák: "paradigma") szerint éltünk, nehéz teljesen magunk mögött hagynunk a meggyőződésünket, bármilyen nyitottan állunk is a szemléletváltáshoz.
A nyitottság hiányával rendszerint azok vádolnak meg, akik csak az irracionalitás felé teljesen nyitottak, a tudományos gondolkodás felé viszont maximális zártsággal rendelkeznek.
A napok úgy jönnek és mennek, akár bebugyolált, lefátyolozott alakok, amelyeket egy távoli, baráti társaság küldött, és semmit nem mondanak. Ám ha nem használjuk fel az ajándékot, amelyet hoznak, csöndben el is viszik.
Nem hiába mondják, hogy bajban ismerszik meg a jó barát, és mennyire megnyugtató érzés, hogy amikor úgy tűnik, magunkra maradtunk és nincs kiút, felbukkan valaki, akire támaszkodhatunk. Egyedül sokkal nehezebb túlélni a válságokat, de szerencsére nem vagyunk egyedül. Ne féljünk másokra támaszkodni gyenge pillanatainkban. Ha pedig tényleg magunkra maradtunk és senkitől nem kérhetünk segítséget, bízzunk benne, hogy a sors elénk vezet egy kedves idegent, vagy egy régi ismerőst, akivel életre szóló kötelék alakulhat ki.
Facebook
Pinterest