Idézetek a nyitottságról
Aki nem él meg nagy mélységeket, illetve magasságokat, az sok esetben előítéletes lesz. Azt kell hogy mondjam, látszik, hogy az emberek az élet megúszásával egyre radikálisabbak lesznek.
A faggatózás egészséges dolog. Így lehet kitörni a némaságból, elkerülni a tabukat, s végső soron megszabadulni a félelemtől.
Azt mondják, csak a kivételes embereknek szabad átlépniük a határokat. Az igazság az, hogy bárki átlépheti őket, a képesség mindenkiben megvan. De csak a kivételes emberek képesek szembenézni ezzel.
Néha egyáltalán nem egyértelmű, de rajtad múlik, hogy észreveszed-e az átlagosban az egyediséget.
Meg kell látnunk a csodákat ahhoz, hogy csodák létezhessenek.
Van, hogy ott van az orrunk előtt egy remek lehetőség, de nem is látjuk, mert nem akarjuk látni. Azt hiszem, hogy nyitottnak kéne lennünk az újdonságokra.
A mentális készenléthez az is kell, hogy ne válaszoljak minden kritikára, észrevételre azzal, hogy jó, de. Elárulom, a jó válasz a következő: aha, elgondolkodom rajta. Ameddig valakiben nem alakul ki egyfajta önreflexió és a más vélemények befogadásának képessége, addig hárítani fog minden bírálatot. Az ilyen ember mindig csak védekezik, megpróbálja igazolni önmagát, és elmagyarázni, miért van minden úgy jól, ahogy kitalálta.
Nyitnunk kell a világ felé, s közben képesnek kell lennünk megtartani identitásunkat.
Mindig lehetséges válaszokban gondolkodjunk, és ne csupán helyes válaszokban!
Az ember elvileg pont azért jár iskolába, hogy ott megkapja a kíváncsiság fellobbanásához szükséges szikrát. Aki kíváncsi tud maradni, az egész életében csillagos ötösöket fog gyűjteni anélkül, hogy ezért sztárnak kellene lennie.
Mindannyian egy adott valóságba születünk, és fogalmunk sincs a világ többi részén létező számtalan egyéb valóságról. Ha nem találkozunk olyanokkal, akik ráébresztenek más normarendszerek létezésére, csak azokon a láthatatlan határokon belül tudunk gondolkodni, érezni és viselkedni, amelyek születésünktől fogva alakították a személyiségünket.
Ha az ember beengedi az idegent, a másságot, ha annyira nyitott, mint azok a kedves emberek, akik rendre barátjuknak, néha testvérüknek fogadják a harmadik és negyedik világban, az átéltek visszavonhatatlanul módosítják a lelket.
Hogy önmagad légy, néha le kell vetkőznöd magad, és valaki mássá kell válnod. A jellemedet nem vésték kőbe. Olykor meg kell mozdulnod, hogy lépést tarts vele.
Jó volna tudni tizenhat évesen a tutit, de ha egyszer vénlányok és leszázalékolt gazfickók sem tudják, honnan tudnák kis seggdugaszok?
Ha csak a tényekben hiszel, és megfeledkezel a mesékről, az agyad életben marad ugyan, de a szíved meghal.
Facebook
Pinterest