Idézetek a nyitottságról
Az ember nem töltheti ki az agyát saját magával, hiszen annak nincs súlya.
Nem léphet bele egy kapcsolatba úgy, hogy eleve csalódásra számít.
Egy férfinak kell valami, ami miatt bolondot csinálhat magából, hacsak öregkorában nem akar egy hegynyi megbánással a tarsolyában meghalni.
Nemcsak néznünk kell, de látnunk is, s nemcsak hallgatnunk, de meghallanunk is.
A szeretet akkor kezdődik és addig tart, amíg rád figyelek! (...) Két idegen világ így lesz ismerőssé egymás számára.
A világ tele van válaszra váró csodálatos talányokkal. (...) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszméteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy, hogy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok.
Aki igazán lát, az szeretettel lát, és annak a szava sohasem durva és sértő és megalázó és kegyetlen - hanem tapintatos. Bölcs és megértő.
Az új lehetőségek, állásajánlatok - és új kapcsolatok - általában akkor toppannak be hozzánk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. A nagy áttörések legtöbbször a legváratlanabb helyzetekkel érkeznek. Így emlékeztet minket az élet arra, hogy tiszteljünk mindenkit, akivel a sors összehoz. És arra is így hívja fel az élet a figyelmünket, hogy legyünk nyitottak minden újra.
Oka van annak, hogy itt vagy. Talán még nem látod az összefüggéseket, de attól, hogy nem látod, nem azt jelenti, hogy nincs.
A tekercsek nem jósolnak, csak a múltra utalva mutatnak a jövőre.
Az ember álljon készen a változásokra, ha életben akar maradni.
Az ízlésekben, megérzésekben éppen az a jó, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül csaponghatunk közöttük. Szerintem inkább az a baj, ha ezt nem engedjük meg magunknak.
A szépség nem tárulkozik fel olyan embereknek, akik nem szomjúhozzák vagy félreértelmezik az igazságot. A szellem mélységes hiánya jellemzi az olyan embert, aki nem képes befogadni, hanem csak bírálni tudja a művészetet. S miután nem tud és nem akar létezése céljáról és értelméről gondolkodni, e magasabb értelmet gyakran vulgárisan egyszerű felkiáltással helyettesíti: "Nem érdekel!" "Nem tetszik!"
Szívesen fogadom a kritikát, de nem attól, aki fekete napszemüvegben ül be a bemutatóra, aztán hiányolja a színeket.
Facebook
Pinterest