Idézetek a nyitottságról
Az emberek olyan kegyesek azokhoz, akik különleges helyzetbe kerülnek, hogy ha egy fiatal teremtés férjhez megy vagy meghal, bizonyosra veheti, hogy mindenki csak jót mond róla.
Csak a szív látja meg mindenben annak a végső valóságnak és bizonyosságnak nyomait, mely minden ember arcából, minden kőből és minden fűszálból rám tekint, hogy azt mondja nekem: van, aki szeret téged.
Néha egy erős fuvallat szárnyára kapja az embert, és csak röpíti magával az ismeretlenbe. Bár felkészületlenül éri, mégis talán jobb helyen teszi le, mint hinné.
Az ember szemmel születik, de van, aki soha nem tanul meg látni.
Az új akkor tud belépni az életedbe, ha helyet csináltál neki: ha a régi romba dőlt, és te kisöpörted a romokat.
Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (...) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
A megismerés utazás, és a lehetséges utak száma végtelen.
A kezdő elméjében rengeteg lehetőség van (...). A szakértő elméjében csak kevés.
Soha nem rántottunk kardot, ha nem értettünk egyet. (...) Legtöbbször persze ragaszkodtunk a gondolatainkhoz, de ettől vált még szorosabbra a kötelék: igen, pont így szeretlek, ne másolj indigóként, egészíts ki inkább. Hadd tanuljak tőled és hadd vezesselek én is, tarkára színezzük hajnaltól másnapig, telektől nyarakig az életet.
Sokan szívesebben maradnak a biztos rosszban, mint indulnak el egy bizonytalan "talán jobb lesz"-felé. Pedig a sikerhez nem egyenes út vezet, sokkal inkább kanyargós az ösvény. Ha csak az egyik sutba dobott ötletet elővennéd, elkezdenél dolgozni rajta, ebből tanulnál, aztán újabb ötletet vennél elő és azt már jobban meg tudnád valósítani, míg végül eljutnál az IGAZI NAGY ÖTLEThez, ami mellé büszkén oda tudnál állni, akkor hamarabb érkeznél meg a céljaidhoz, mint ha a megfelelő pillanatra várva el sem indulsz az úton.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.
Az Isten munkája feletti elmélkedés - legalábbis bizonyos mértékig - feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk. Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendű hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt. Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére. Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket.
Nehéz igaz szerelemre lelni. Manapság majdhogynem lehetetlen. (...) Ragadj meg mindent az életedben. Ne csukd be az ajtót, mert nem tudhatod, ki van a másik oldalon. A szerelem a legváratlanabb helyeken bukkanhat fel.
Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.
Érettnek lenni azt jelenti, hogy elérünk arra a pontra, amikor felelősséget vállalunk gondolatainkért és cselekedeteinkért. (...) Keress szépséget a körülötted lévő emberekben, így magadban is több szépségre fogsz lelni!
Facebook
Pinterest