Idézetek a nyitottságról
Minden jelent valamit. A legkisebb jelekkel is izennek nekünk, onnan túlról, kis jelekkel nagy dolgokat.
A látomásos embereknek mindig is el kellett viselniük a gúny tüskéit.
Addig rágódunk a benyomáson, hogy nem értenek meg, nem ismernek el, hogy igazságtalanság, illetve elutasítás ért bennünket, hogy új identitást faragunk belőle. Oly mértékben berendezkedünk ebben a hitben, hogy a körülöttünk lévő világ hiába küld számunkra befogadó, megértő, integráló üzeneteket, nem halljuk meg, nem látjuk meg azokat.
- Hiába nevet, ha nem tudná, jellem alatt a következetességet, az egyéniségünkhöz való ragaszkodást kell érteni, gondolatban és tettben egyaránt. - Gondolatban és tettben? Más szóval, mindig ugyanazt gondolni, mindig ugyanazt tenni, a gondolat és a tett szabadságának végtelen lehetősége közül?
Ha azt hisszük, valaki fájdalmat okozott nekünk a múltban, védőbástyát építünk magunk köré, hogy ez ne ismétlődhessen meg a jövőben. (...) Nem szerethetünk, ha félünk.
Ne engedjétek, hogy az ismétlődő tapasztalatokból eredő megszokás olyan útra vezéreljen benneteket, ahol a megismerés eszköze a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok.
Ha hívja az élet, a szív legyen csak búcsúzásra és újrakezdésre kész, hogy bátorsággal, mit sem szomorkodva más, új kötéseknek adja át magát. Mert minden kezdetben varázs rejtezik, amely megoltalmaz, és élni segít.
Bármikor új életet lehet kezdeni. Bármikor eldöntheted, hogy a legtöbbet hozod ki magadból. Csak el kell kezdeni, neki kell látni, és tudnod kell, hogy mi a cél. (...) Kiiktatni fájdalmakat, görcsöket, hitetlenséget, bizalmatlanságot csak úgy lehet, ha mersz szeretni, ha mersz nyitott lenni, a pillanatban maradni, és kihozni abból a legtöbbet.
Mindig tartsd nyitva a szemed, mert a mai civilizációban célorientáltnak nevelik az embereket, hogy csak menjenek előre, és az elérni kívánt eredményre koncentráljanak, miközben lemaradnak arról, ami körbeveszi őket.
Nincs a világon haszontalanabb dolog egy ki nem mondott kérdésnél.
A felnőttek néha abból indulnak ki, hogy annak, aki fiatal, eleve nem lehet jogos kifogása.
Kétféle ember van: az, aki szabad, kíváncsi, mozog, néz és figyel, és az, aki nem mozdul, merev, és gyanakodva nézi a mozgót.
Rendben van, hogy egyszer élünk, de ebbe próbáljunk bezsúfolni lehetőleg minél többféle létet.
Rá kellett jönnöm, mennyire veszélyes természetesnek és őszintének lenni. Nem lehet csak úgy rámosolyogni akárkire, és azt remélni, hogy olyan, mint te.
Olyan sokáig éltem árnyékban, míg a sötétség a világommá nem vált. De az idő múlásával a szeretteim felkapcsoltak egy lámpát. Ez először elvakított, olyan fényes volt. De az évek során a szemeim hozzászoktak, és most már látok. Így már koncentrálhatok a jövőmre, amely fényes. Fényesebb, mint valaha.
Facebook
Pinterest