Idézetek a nyitottságról
Sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandónak tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet, folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.
Az őszinteségben erő van! Az őszinte, önmagát felvállaló ember izgalmas, tiszteletet ébreszt, és sokakban olyan érzést is, hogy végre valaki kimondta helyettem, amit én is érzek!
Ki kéne próbálnod egy csomó új dolgot, még akkor is, ha emiatt hibákat követsz el. Ha nem agyalnál túl mindig mindent, akkor talán kicsit jobban szórakoznál.
Amikor megtanulod a dolgokat anélkül nézni, hogy elvesznél a gondolataidban, észre fogod venni, hogy többet látsz és kevesebbet értelmezel. Többet tudsz meg a világból, mert amikor figyelmesen körülnézel, tényleg látod a dolgokat.
Képezheted magad, hogy minél több jellemzőjét lásd a fának vagy a jelzőtáblának, mint például a szín, a forma, foltok és sávok. Ha nem úgy nézed a dolgokat, hogy szépek-e vagy csúnyák, sokkal többet fogsz látni a körülötted lévő világból.
A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért - könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.
Ha szeretsz valakit, mindenkit szeretsz. A szeretet a kitágulás és ne az összehúzódás felé vezessen.
Mezítelennek érzem magam. Nem tudatosult bennem, hogy páncélként viselem a titkaimat, csak most, hogy lehullottak rólam, és mindenki annak lát, ami valójában vagyok.
A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben, mikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak, mint amennyit a félelmeidnek szoktál.
Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.
A modern fiatalember sohasem fogja környezetét megváltoztatni, mert minduntalan a felfogását változtatja.
A folyót csak úgy lehet megérteni, ha beleugrunk.
Különös, hányszor nézünk szembe olyan változásokkal az életben, amelyekből csak előnyünk származik, mégis úgy küzdünk ellenük, mintha mérget, nem lehetőséget rejtenének.
Lehet, hogy nem mindenki nyer a lottón vagy házasodik be királyi családba, és nem mindenki dob győztes kosarat, de ettől még lehet részünk varázslatos kalandokban. (...) Találkozhatunk kivételes emberekkel és szerezhetünk örök emlékeket. A trükk az, hogy észbe kapjunk, mielőtt túl késő lenne.
Azt állítani, hogy "én ilyen vagyok, bocsi, nem fogok változni", baromság. Legyél nyitott, ne zárkózz el, ugyanis ezzel is egy olyan reakciót válthatsz ki a másikból, hogy elfut. Soha nem tudhatod, lehet, hogy valaki olyan jön az életedbe, akiért képes leszel átalakítani a szokásaidat. Egy kapcsolatban mindig lesznek nehézségek, mindkét ember életében ott a hullámvasút, és az bizony nem mindig a boldogságról szól. Viszont ha van valaki, aki akkor is melletted áll, amikor úgy érzed, nincs erőd a folytatáshoz, minden könnyebb lesz.
Facebook
Pinterest