Idézetek a nyitottságról
Semmi sem korlátozott - sem a források, sem más. Csak az emberi elme teremt korlátokat.
Még nem találod meg, de így jutsz hozzá egyre közelebb. Aztán: odafigyelsz mindenre, ami körülötted történik. Figyelsz a fákra, madarakra, emberekre, ez nagyon fontos. Mindig figyelned kell, hisz nem tudhatod, honnan, mikor érkezik jelzés számodra, ami az útról tudósít. Különösen azt keresd, ami szép, tiszta és egyszerű!
Látod, itt a baj. Átmentél úgy az erdőn, hogy szinte semmit sem figyeltél meg. Nem gyönyörködtél, nem örültél. Persze tudom, siettél ide, ez a cél lebegett előtted, nem értél rá, ezt akartad mondani ugye? Az emberek nagy része is így siet át az életen, mint te az erdőn. Nem lát, nem hall, csak siet, célba akar érni. Esetleg, mint te, meg akarja tudni, mi a feladata. És ha én most, hogy ideértél, azt mondanám, hogy nincs itt semmiféle feladat? Hogy a feladat éppen az lett volna, amit útközben láttál, hallottál? Mit szólnál ehhez? Vissza nem mehetsz, elölről nem kezdheted, mitévő lennél, mondd?
A csoda csak arra talál rá, aki képes meglátni azt.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Nagyon fontos, hogy meglássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható.
A figyelő fül oldja meg a mesélő nyelvét.
Mikor az emberek ráeszmélnek arra, hogy milyen is magányosnak lenni, kedvessé válnak.
Gondolataid olyan mágneses jeleket bocsátanak ki, amelyek a nekik megfelelőt vonzzák be hozzád.
Hanem én azért mégis azokat irigyelem, akik úgy elmenőben megsimogatják a hűvös márványoszlopokat, mivelhogy szép bennük az erezet. Akik rajta felejtik nézésüket egy üde lóhere-levélen, amely maga a tökéletesség. Akik nem sajnálják csudálkozásukat pazarolni a bomló fák alatt, mert itt érzik meg az élet értelmét, akik olykor kiállnak este, hogy lássák a csillagokat, ha nem is jár közöttük műhold, hiszen mégiscsak csudálatos, hogy a roppant tereken s időkön átsüt mindig az igazi fény, mint kusza tetteink között a remény s a hit.
A gyógyítás nem az orvostól, hanem a természetből ered. Az orvosnak tehát nyitott elmével a természetből kell kiindulnia.
Kényes egyensúlyt kell kialakítanunk két, egymásnak ellentmondó igény között: az elénk tárt hipotéziseket minél szkeptikusabban meg kell vizsgálnunk, ugyanakkor nyitottan kell fogadnunk az új gondolatokat. Ha csak szkeptikusak vagyunk, nem jutnak el hozzánk az új gondolatok. Soha nem ismerünk meg új dolgokat. Bogaras öregemberré válunk, akinek szent meggyőződése, hogy a világon eluralkodott a butaság. (Ezt természetesen adatok is alátámasztják.) Ha viszont a naivságig nyitottak vagyunk, és a szkeptikus érzék szikrája sincs meg bennünk, akkor nem tudjuk megkülönböztetni a hasznos gondolatokat az érdektelenektől. Ha minden gondolat egyformán érvényes a szemünkben, akkor nem tudunk dönteni, mert meglátásom szerint abban az esetben egyik gondolat sem érvényes.
Maradj éhes, maradj bolond.
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
Ha úgy élsz, hogy csak önmagadat óvod, úgy semmi sem érint meg.