Idézetek a megbocsátásról
- Nem kérhetsz bocsánatot, hacsak nem fogadod el, hogy nem volt igazad! Ha bocsánatot kérsz, akkor be kell ismerned, hogy nekem van igazam. (...) - Nem. A bocsánatkéréssel az ember azt kéri, hogy olyannak lássák, amilyen, a tetteitől függetlenül. A megbocsátás pedig a legmélyebb szeretet, amire az ember képes.
A könyörületesség olykor hatékonyabb eszköz, mint egy dicső, de véres háború.
Elég képtelen ötlet, hogy ne bocsássunk meg másoknak, amikor Isten is megbocsátott nekünk, holott nem voltunk rá érdemesek!
A megbocsátás segítségével képessé válunk végrehajtani azokat a legalapvetőbb váltásokat a magunk és mások életében, amelyekre mindig is vágytunk, vagy amelyeket valaha is elképzeltünk. A megbocsátás mindent meg tud változtatni - egyetlen pillanat alatt.
Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserűséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne.
Amikor megbocsátunk valakinek, őszintén és határozottan szembe kell néznünk az ellenünk elkövetett vétkével. El kell ismernünk a nekünk okozott fájdalmat és veszteséget, beleértve az illető tettének hosszú távú következményeit is. A bűnt gyűlölnünk kell (...), ugyanakkor a bűnösnek (...) meg kell bocsátanunk.
A megbocsátáshoz nem kell érezni semmit. A megbocsátás: döntés.
Ha nem bocsátunk meg, tulajdonképpen beleegyezünk, hogy az átélt sérelem emléke ránk telepedjen és uralkodjon felettünk.
Aki már végigjárta a megbocsátás útját, az képes, sőt köteles is vezetni és kalauzolni társait ezen az ösvényen.
A megbocsátás nem egy érzelem. Az ember úgy dönthet, hogy megbocsát, akár érzi, akár nem.
A megbocsátás sok mindenre gyógyír.
A megbocsátás valójában a keserű emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bűn.
Ha valaki vét egy másik ember ellen, mindketten tovább cipelik ennek terhét. A fájdalom súlya ránehezedik az érintettek vállára. A megbocsátás ennek megfelelően annak választását jelenti, hogy egymagad akarod viselni mindezeket a terheket.
Mindenkiben ott él a gonosz, és ennek felismerése önmagunkban az első lépés ahhoz, hogy szerethessünk valaki mást és megbocsáthassunk neki.
Ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész. Szerintem, ha bármi rosszat teszünk, lopunk, hazudunk, megcsaljuk az embereket, de elhatározzuk, hogy ezt többé nem tesszük, akkor a világ és az istenek is azonnal megbocsátanak.
Facebook
Pinterest