Idézetek a megbocsátásról
A bocsánatkérésedet életem végéig a szívem mélyén fogom hordozni, mint valami ereklyét.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A kegyelem nem egy jog. A kegyelem ajándék valakitől valakinek. Nem lehet kiérdemelni.
A megbocsátás nehéz mesterség.
A megbocsátás varázslat. Fordítva működik. Először azon segít, aki kínálja.
A hajó, amelyik éveket tölt a tengeren, ezernyi kagylót gyűjt össze. A kagylók rátapadnak az aljára, és végül olyan súlyt képeznek, amely veszélyezteti az egész szerkezet biztonságát. A hajónak szüksége van arra, hogy megszabadítsák a kagylóktól, aminek a legolcsóbb és legkönnyebb módja, ha lehorgonyozzák egy édesvízi kikötőben, ahol nem érheti sós víz. A kagylók hamarosan maguktól fellazulnak az oldalán, és lepotyognak. A hajó, terhétől megszabadulva, újra kifuthat a tengerre. Vajon te is cipelsz magaddal "kagylókat" - hibák, megbánások vagy múltbeli sérelmek formájában? Lehet, hogy arra van szükséged, hogy "édesvízben áztasd magad" egy ideig. Hogy elengedd a terheket, és adj magadnak egy második esélyt.
Elnézőnek lenni azt jelenti, hogy megbocsátasz magadnak, amikor elfuserálsz valamit.
Képesek vagyunk szörnyű dolgokra, de képesek vagyunk megbocsátani is.
The Originals - A sötétség kora c. film
A megbocsátást nem annak szánjunk, aki fájdalmat okozott nekünk, azért bocsátunk meg, hogy magunknak segítsünk.
Néha a legnagyobb büntetés, ha az ellenséged elnyeri bocsánatodat, ha magára hagyod a lelkiismeretével.
Lehet valamivel jobban porig alázni egy nőt, mint azzal, ha nem ő az egyetlen?
A tékozló fiút mindig több szeretettel fogadják vissza az apai házba, mint azt, aki mindig otthon volt.
Az engesztelhetetlenség igazából csak annak árt, aki nem hajlandó megbocsátani. Az engesztelhetetlenség olyan, mintha mérget vennénk be abban a reményben, hogy a másik fog meghalni.
Hinned kell magadban és embertársaidban és abban is, hogy állandó bennünk a törekvés, hogy hiányosságaink ellenére szeressük egymást és megbocsássunk a másiknak.
Az életben nincs nehezebb dolog a megbocsátásnál, ennek ellenére muszáj megtennünk, hogy továbbléphessünk.
Ha megbocsátás olyan jó nekünk, miért nem csináljuk gyakrabban? (...) Két ok van, amiért habozunk. Az első a felelősségre vonhatóság. Amíg fájdalmaink vannak, kell valaki, akit okolhatunk. Mit kezdenél a sok fájdalommal, ha kiengednéd azt a barmot a hurokból? A második az önazonosság. E nélkül a düh nélkül, ami felemészt, e nélkül a harag nélkül, a keserűség nélkül, ki vagyok én?