Idézetek a megbocsátásról
Bocsásd meg, vagy legalább felejtsd el, hogy s miért gyűlölsz.
Bármit tettél is, és bármit fogsz tenni, hozzám tartozol. Nem tudsz olyat tenni, amivel ezt megváltoztatod.
Jókat írni azokról, akikről amúgy legszívesebben leírnád, hogy mit, és hogyan tettek, és hogy az mennyire gáz, egy idő után jó érzés. Jó fejeket csináltam belőlük. (...) Ha ezt mindenki megcsinálja, és barátokat csinál azokból, akikre megorrolt valamiért, mindenki jó fej lesz a világban.
A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...
Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad; - aki megbocsát, az új életre szül.
A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt.
Ha valakinek nem tudtam megbocsátani, az mindig számomra volt kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Olyan karmos érzéseket hurcoltam magamban, melyek elsősorban engem sebeztek. Az én lelkemet mérgezték meg, s állandóan kizökkentettek a nyugalomból. Nem kellemes haragban, sértettségben, tompa bosszúvágyban, bármiféle fojtott indulatok tüzében élni.
Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj.
Mi lesz velem most? Nézz szemembe. Ha nem te, hát ki szánna meg? Te nem lehetsz, te nem vagy rosszabb, Te jobb vagy, mint a többiek!
Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy senkinek a szívébe a lelkiismereten át visszajutni nem lehet.
Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Nem lehet megbocsátani (kinek?), ha meghal, akit szeretünk.
Bocsáss meg most! Holnap talán már nem lesz bűntudatom.
Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!