Elias Canetti

A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.

A könyvek védtelenek a műveletlenekkel szemben.

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna vagy kára, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.

Sosem tudhatjuk, mi lesz abból, ha megváltoznak a dolgok. És azt talán tudjuk, hogy mi lesz abból, ha semmi sem változik?

Az önbecsapásnak nincsen határa.