Idézetek a médiáról
Elszigetelten élni nem éri meg, de ha az egész életünket elektronikusan dokumentáljuk, akkor még csak nem is élünk.
A szervezett, pénzéhes kereskedelmi gépezet (...) bármilyen eszközt fölhasznál, hogy hirdesse és eladja az árut - így fogyasztásra biztatja, és ezzel elindítja a lejtőn a tizenéveseket a megtévesztő reklámokkal.
A megfelelő pénzösszeg birtokában az égvilágon akármit meg lehet jelentetni. Sőt, a megfelelő pénzösszeg birtokában akárki azt hazudja neked, hogy "mekkora író vagy".
Ha hinnék Istenben, hálát adnék neki az internetért.
Ha az ember arra megy rá, hogy ő igenis sikeres, híres és csillogó akar lenni, akit két kilométerről meglátnak és felismernek a sötét éjszakában, akkor zavarhat, hogy egy kiscica olyan nézettséget érhet el, amekkorát soha senki nem fog.
A feltűnésre nem a "tapasztalt hírességek" vágynak, hanem a hirtelen feltűnt percemberek, akik az ismeretlenségből jönnek, és általában oda is térnek vissza. Legbelül valószínűleg ők is tudják, csak rövid idejük van arra, hogy kiélvezzék a népszerűséggel járó előnyöket, ezért amikor lehetőségük adódik, a lehető legnagyobb közönség előtt produkálják magukat.
Hírnév... na, igen... könnyebb átjutni vele az útlevél-ellenőrzésen, de a temető tele van olyan emberekkel, akik úgy gondolták, híresek.
Van a Bibliában az a rész, hogy "Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.". Régóta motoszkál bennem a gondolat, hogy ez valójában félrefordítás eredménye. Valójában talán nem a szelídekre, hanem a szilíciumra gondoltak.
Nem látom, hogy (...) a kontrollt a gépeink felett mitől veszíthetnénk el - még akkor is, ha valóban sikerül emberi értelemben intelligens gépeket létrehoznunk. Csak rajtunk múlik, hogy mindig legyen rajtuk egy kikapcs gomb, és mindig fogunk tudni gondoskodni arról, hogy ez ellen a gomb ellen ne tudjanak védekezni. Mi építjük őket akkor is, ha bizonyos feladatokban már ma is sokkal értelmesebbek nálunk. Ezzel együtt a veszély mégis valós. A televízión is van kikapcs gomb, mégis sokan nem képesek azt megnyomni akkor sem, ha halálosan unják az összes műsort. Nem a mesterséges intelligencia fejlődésétől kell hát félnünk, hanem saját magunktól.
Senki nem gondolja, hogy a csomagolás, a megvilágítás vagy a tálalás be tudná csapni. Na jó, talán a többieket igen, de őt ugyan soha! Éppen ez teszi olyan veszélyessé az ész nélküli evést, hogy szinte soha nem vagyunk tudatában.
Az élelmiszer-marketing terén sok döntést költségszempontok határoznak meg. Ez nem kedvez az önjelölt fantasztáknak. A költségalapú magyarázat sosem annyira izgalmas, mint egy jó kis összeesküvés-elmélet.
Óriási különbség van (...) az egyszerű/letisztult és a lebutított/primitív dolgok között. Ehhez tudnunk kell, mi a lényeges és az értelmes, és mi nem az. Könyörtelenül meg kell válnunk az utóbbitól, és az előbbire kell helyeznünk a hangsúlyt.
Könnyebb elviselni vagy tudomást sem venni a túlbonyolításról, mint megküzdeni vele.
A túlságosan sok információ maga alá temet minket. Tisztánlátás helyett zavart eredményez.
Az elégedetlen ügyfelek a cégek igazi rémálmai, ám jelentőségük sohasem volt olyan hangsúlyos, mint manapság, a közösségi média korában, ahol a felháborodott panaszok és sérelmek fertőzésként hatnak a cégekre.
Facebook
Pinterest