Idézetek a médiáról
A Simpsonsba bekerülni egy amerikainak olyan, mint egy angolnak a lovagi cím.
Még egy rossz film is jó könyvreklám.
Az első és legfontosabb családi szabály, hogy senki se ragadjon hozzá a telefonjához. Bárhová nézek, azt látom, hogy az emberek elválaszthatatlanok a telefonjaiktól - nálunk ilyen nem lesz, ha a fene fenét eszik is, útját állom ennek.
Annyit érsz, amennyit a legutolsó filmed. Nem lehet hátradőlni, hogy de jó, most akkor egy életre befutottam.
Az interjúhoz két ember kell. Két egyenrangú ember. Függetlenül az Oscar-, Nobel- és egyéb díjak számától.
Ha elkap egy olyan világ, mint a média, az jó vagy rossz irányban, de nagyon nagy mértékben befolyásolja az ember személyiségét.
Az internet nem ördögtől való, persze lehet ördögtől való célokra használni, de ha ezt észben tartjuk, nagy bajunk nem eshet. Nem kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint ami.
Hol vannak ezek az emberek, amikor nem a Facebookon? Miért nincs közöttük néhány, aki nemcsak csetelni, hanem beszélgetni is szeretne? Hogy volt ez régen?
Bolond egy világ! Félismerősök minden pillanatát követi az ember, arról meg, akit szeret, semmit nem tud.
Az emberek kezdik más szemszögből figyelni a belső idő fogalmát. De még mindig rengetegen vannak, akik a hétköznapi rohanás közepette elfelejtik az értékeket, a fontos találkozásokat, a kütyüjeiket nyomogatják (magamon is tapasztalom), és egyre gyakrabban látok mobilozó embereket a színházakban, akik mellékesen élvezik az előadásokat, csak közben görgetik az idővonalakat, várják az üzeneteket... mindenkinek van valami fontosabb dolga a jelennél.
Dőlj hátra, mielőtt megsoroznál valakit a teljesen oda nem illő kommentjeiddel, és képzeld el az igazi embert, akit célba vettél. Ő is egy személy, akinek érzelmei és gondolatai vannak - és élete, amit te negatívan befolyásolsz.
Ha túl hangos vagy facebookon elveszel a magányodba' félúton nem ér utol senki már a túloldalon semmi vár a reality túl sivár feldarabol a hétköznap úgy mint egy sushi bár.
A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket.
A szórakoztatóiparban "az a valami" a neve a tulajdonságnak, amely az emberrel születik, nem tanítható, nem is tanulható meg. Végső soron ez dönti el, hogy lesz-e valakiből sztár, vagy sem. Az emberben vagy megvan "az a valami", vagy nincs.
A számítógép egy adottság, ugyanúgy a környezetünkben van, mint ahogy egy falusi gyereknek a csirkék.
Facebook
Pinterest