Idézetek a médiáról
Az emberi világ napjainkra hihetetlenül összeszűkült, nem csak az információk jutnak el hozzánk nagy sebesen akár a Föld túlsó feléről is, hanem bizonyos jelenségek és azok következményei is. Nem dughatjuk homokba a fejünket, és nem lehetünk csupán nézői az eseményeknek.
Az emberi kultúra XX. századi hanyatlását eltakarta a technikai civilizáció szemfényvesztése.
A siker és a kudarc egyszerűen az ember vágyainak beteljesülését vagy kielégítetlenségét jelenti. Vágyaink pedig vagy döntően belső eredetűek és a saját egyéni késztetéseinkre alapulnak, vagy külsődlegesek, és elsősorban olyan dolgok táplálják őket, mint a reklámok, vagy a média és a tömegkultúra által kívánatosnak beállított társadalmi pozíció.
A reklámipar tudatalatti világmindenséget tár elénk, hogy elhitesse: a fiatalság, a szépség, az egészség, a férfiasság, illetve a nőiesség mind attól függ, amit megvásárolunk.
A reklámipar nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyűgöző, de hamis illúzióját.
Mindenki úgy tekint a számítógépre, mint egy eszközre, holott az nem egy eszköz, hanem egy kapu. Kapu egy másik világra, egy olyan világra, melynek peremvidékeit csak most kezdjük felfedezni.
Tanuld meg: szuperhősök csak a képernyőn rohangálnak. Az életben viszont a jól kiépített kapcsolatok számítanak.
A reklámszakma és az örök kárhozat aranyszabálya: ha eladtad a lelked az ördögnek, övé a copyright.
A sajtó az anarchia jobbkeze.
Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon.
Manapság alapkövetelmény: az életednek mindössze két szakasza lehet, gyermekkor és ifjúság. Utóbbi kábé hetven évig tartson! A középkorúság és az öregség nem játszhat a pályán. A fiataloknak nincs szükségük eleik tudására, élettapasztalatára, úgy hiszik, bárminek utánanézhetnek az interneten.
Az ember legfeljebb a szeretőjét átkozza és isteníti annyiszor, mint a telefont. Nincs boldogság se velük, se nélkülük.
Aki a médiát, a képeket irányítja, az a kultúrát irányítja.
Gyakran az az érzésem, hogy a mi köztelevíziónk immáron két évtizede nem ismeri fel a helyét és a szerepét, a társadalmi konfliktusokat pedig nem megérteti, hanem gyakran újragerjeszti.
Manapság a média csinál egy gyereket, azaz egy csillagot, azért, hogy agyoncsépelje, megölje. Végül meggyászolja, mert ez is a só része.
Facebook
Pinterest