Idézetek a lélekről
'Amint orsó nélkül nincs fonal, szövőszék nélkül nincs vászon, épen ugy agyvelő nélkül nincs gondolat: ez iránt nem lehet többé kétség.
A szellem nemcsak megalázva nincs, de fel van magasztalva azon fölvétel által, hogy az, az anyagból veszi származását. Avagy kinek nemességére lehet többet adni, azéra, ki kutyabőrét, óriási nagyságú ősöktől, félistenektől örökölte, vagy azéra, ki maga saját érdemei által a porból fölemelkedve jutott annak birtokába?!
A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.
Van néhány fájdalom, amiben nem tudsz osztozkodni. Néhány fájdalom olyan, mint az ujjlenyomatod: csak a tiéd.
Mikép, mint egyik tojás a máshoz, ép oly hasonló viszony van az agyvelő és szellemi tevékenység közt, együtt születnek, együtt fejlődnek, és együtt hanyatlanak vissza; ha elzárom az agyhoz vezető vércsatornát, megszűnik az öntudat, gondolat, szóval minden szellemi működés, ha megeresztem, mint egy varázsütésre újra előáll, miből józan észszel ugy kell következtetnem, mint az izomnál: hogy t. i. agyvelő és szellemi működés elválhatlanul együvé tartoznak, ez utóbbi functiója az elsőnek. A ki tehát az öntudatot, érzést, szóval a szellemi tevékenységet egy külön az agyvelőbe plántált állománynak tulajdonítja, az épen oly joggal és logicával vehet fel az izomban, májban, és vesékben stb. egyegy külön önálló szellemet; épen oly joggal beszélhet egy izomszellem, májszellem, veseszellemről stb.
Azon idők elmultak, melyekben a szellemet az anyagtól nem függőnek vélték. De azon idők is enyészőben vannak, melyekben a szellemet lealacsonyitottnak képzelték azért, mivel az csak az anyagon jelentkezik.
Ahogyan a macska vigyora nem létezhet a teste nélkül, csak a mesében, ugyanúgy mi sem létezünk anyag nélkül, bármennyire is szép lenne a szerveződést, az anyag változásának szabályozási lehetőségeit egy újabb anyagnak: léleknek, szellemnek tekinteni.
Mielőtt agyak lettek volna, nem volt szín és hang az Univerzumban, nem volt íz vagy aroma, (...) sem érzés vagy érzelem.
Meghallotta a hangot, a saját szívéből szóló hangot (...). Így engedelmeskedni, nem külső parancsra, hanem saját lelkének hangjára hallgatni, ily módon készen lenni, ez a jó, ez a szükséges dolog, semmi más nem szükséges.
A szépség belülről fakad. Lehetnék én akármennyire kigyúrt, ha belül nem lennék szép, a lelkemben nem lakna művészet, muzsika és tartalom, akkor ez a test üres porcelánbaba lenne.
A testnek étel és ital kell, hogy túlélje a mát. A léleknek zene és művészet kell, hogy örökké éljen.
A test távol van a lélektől, és ragaszkodik az ősi földi örömökhöz - a naphoz, a szélhez, a hullámzó legelőkhöz, a vakmerő mozgás gyors mámorához.
Az emberek azt hiszik, hogy kutyalélekként reinkarnálódni visszalépést jelent. Ha jól belegondolunk, épp ellenkezőleg, hiszen a kutyákat éppen az igazi, feltétlen szeretet érzékeltetésére szoktuk példaként felhozni!
A Föld a tanterem, melyben a lélek a diák.
Néha el kell odázni a problémákat, hogy megerősödjön a lélek.
Facebook
Pinterest