Idézetek a lélekről
Az ember, mint minden élőlény, a természet része. Nem tartozik hozzá semmi, ami természetfeletti. Az általa befolyásolhatatlan természeti erők hatásaitól eltekintve nem történhet vele semmi, mely ne volna emberi agykéreg célorientált működésére visszavezethető.
Nem tartom magam léleklátónak, de azt hiszem, a működésem több annál, mint ami állkapcsot mozgat, vért pumpál és ételt emészt.
Hol van az emberben a lélek? A szervek között valahol. A szervek között valahol buborék kering (mint amikor uszodában rottyantunk egyet, és egy buborék az úszógatyánkban marad), és ez nem pukkan ki addig, míg a cucc le nem foszlik a csontjainkról. Akkor elillan, mint valami éktelenül bűzös gázfajta. Ezért szaglanak annyira a hullák.
Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad.
A szerelem úgy tudja darabokra tépni az embert, hogy közben nem okoz látható sebeket is.
Az egyik legszörnyűbb érzés a világon, ha tudjuk, hogy valaki nem kedvel minket. Különösen, ha azt sem tudod, hogy mit tettél ellene.
Felvetődik a kérdés hogy minek van testünk egyáltalán, miért nem tudunk lélekként szabadon élni és kommunikálni. Bizonyára tudnánk, de akkor nem lenne mit cselekedni. A test biztosít a léleknek valamit, amit gondoznia és használnia kell.
Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok. Ha csengő szól, megébredek, de felébredni nem merek. Kérdezem, mi kell neki, a választ ő sem ismeri. - A lelkem vidd, az útba' van! A lélek oly haszontalan.
Most üresen ropognak a hidegtől mind a színpadok, A fantom is alhat, de nem alszik, a fantom én vagyok. A maszkom a burára hajítva mosolyog szépen, Most én is, mert sötét van, csend van, épp úgy, ahogy kértem.
A többi ember is csend és zaj között vezetgeti szekerét, mindenkiben tűz és víz harcol, mert az emberi lélek ilyen.
Az elme egyszerűen az, amit az agy csinál.
A lélek belső tere éppoly végtelen és titokzatos, mint a külső világűr.
A lelkek nagyon is hasonlítanak a madarakra; érzékeny lények és csak kalitkába zárva maradnak meg ott, ahol kínozzák őket.
A megaláztatás éppen olyan mély sebeket ejthet, mint egy éles penge. Fizikai támadás esetén segítségért kiálthatunk, de milyen segítségre van szükségünk, ha a támadás érzelmi jellegű - ha úgy érezzük, hogy megaláznak, elutasítanak vagy semmibe vesznek minket?
Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.
Facebook
Pinterest