Idézetek a lélekről
A tudattalan a merevlemez, mi csak a programokat futtatjuk.
Ahogy a hangok alaphangja a normál Á - úgy alaphangja a léleknek a derű. A zenészek is szüntelenül hangolnak. Nekünk is kell! Az élet lehangolja a hangszereket - bennünket is. Hangolni kell!
Kevés ember tud csatát nyerni a hangulatai ellen.
A test legmélyén lakozik a lélek. Emberi szem sosem látta, mégis mindenki tudja, hogy létezik. Lélek nélkül soha egyetlen ember sem született a világra. Mert amint megszületünk, a lélek testünkbe költözik, és nem hagy el sosem minket, amíg csak élünk. Ott van bennünk, mint a levegő, amit beszívunk, születésünk percétől halálunk pillanatáig.
Van a lélekben valami olyan kőkeménység, amit csakis a könnyek tudnak feloldani.
Az emberi létezés mély rétegei a fájdalomban ragadhatók meg. Olykor az elmélyült tevékenységben, amilyen (...) a hegymászás, az úszás sodró vizű folyóban, a festés vagy a matematikai problémamegoldás. Mindegy. De a boldogságban soha. Boldogság nincs is. Szenvtelenség van és tevékenység. Más semmi.
A jól felépített kemény páncél alatt az érzékeny emberi lélek nem bírja el az összes terhelést, amit rárakunk. A szerelmi csalódások, a rendre zátonyra futott kapcsolataink, a rosszul megválasztott baráti kötelékek, a tisztázatlan viszony a szülőkkel, mind-mind lenyomatot képez a lelkünkön, és ezáltal a testünkön is.
A gyógyuláshoz nem elég az orvostudomány, hanem lelkileg is mellé kell tenni a mellé tehetőt.
Micsoda mélységeket és magasságokat képes bejárni az emberi lélek!
A lélek nagy gazdagsága, ha szerényen, de megelégedetten élhetünk.
Nincs félelmetesebb, mint a lélek szurka. Mert a testi bűnök nem érik a lelket, csak kívül kolompoznak, de ami a lélekbe hatol!...
Az ősi görögök úgy hitték, mikor egy testvér meghal, csak felszáll a csónakra, átkel a Styx folyón és elmegy egy Hadész nevű helyre. (...) Ez egy hely, ahol folytatjuk a vágtánkat. De a görögök megértették. Csak az, hogy éltél, csak az, hogy keresztülmentél a feltámadás tiszta nehézségein, és keresztülmentél egy teljes napon, elég volt, hogy elnyerd az örök jutalmad.
Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.
Ürítsd ki az elméd, légy alaktalan. Forma nélküli, mint a víz.
Ha konokul próbálkozunk, hogy végre elérjük a belső béke és a szentség érzésének állapotát, hát, nem fog összejönni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a figyelmünket valami külső dologra kell összepontosítanunk. Az állapot, amire vágyunk, csupán egyfajta melléktermékeként jöhet létre egy olyan állapotnak, amikor teljes egészében elfeledkeztünk önmagunkról, és az energiáinkat valami magasabb rendűre összpontosítjuk.
Facebook
Pinterest