Idézetek a környezetünkről
Sajnos az ember élete a természetrombolásra épül: a mezőgazdaság, az ipari termelés környezetpusztítással jár. Az egészet úgy alakítottuk ki, hogy nem figyeltünk oda igazán a környezet megóvására. Ösztönös társadalmi igény kellene, hogy legyen a környezetvédelem, az embernek mindig a zöldebb megoldások felé kellene mozdulnia.
Érdekes lenne megkérdezni az utca emberét, hogy szerinte mi a mai kor három legnagyobb problémája. Valószínű, hogy szinte mindenki említené a természeti gondokat, de ha visszakérdeznénk, hogy mit tesz ezek ellen, akkor gyanítom, csak hümmögne, hogy lényegében semmit. Szerintem a környezetvédelem nemhogy top három, hanem a legfontosabb. Hiába oldunk meg sok mindent a világban, ha egyénileg nem foglalkozunk a bolygónk védelmével, egyszer mindennek vége lesz. Hatalmas a felelősségünk!
A Föld ökoszisztémája átláthatatlanul bonyolult. Most még szinte büntetlenül rugdoshatjuk ki a falából a téglákat, de nem lehet tudni, hogy melyik után dől össze az egész. És bár Magyarország nagyon kis helye ennek a bolygónak, hiszem, hogy egyetlen ember példamutatása is képes nagyon sokakra jó hatást gyakorolni.
Mindenki hallott már a globális felmelegedésről vagy a szelektív hulladékgyűjtésről, de mégis éppen csak ráléptünk arra az útra, aminek a végén életvitelszerűen kell majd figyelnünk a környezetünkre, ha nem akarjuk az utódainktól elvenni a fennmaradás esélyét.
Légy vidám és tedd a jót, a verebeket pedig hagyd csiripelni!
Egyre rosszabbul érzi magát a minket körülvevő világ. Olvadnak a jégsapkák és a gleccserek. Pusztulnak a rovarok. Letarolják az erdőket, térdre kényszerülnek az óceánok és az ökológiai rendszerek. Mint ahogy a körülöttünk élő emberek jó része is.
Önök állandóan azt hangoztatják, hogy a gyermekek jelentik a jövőt, és bármit megtennének a gyermekeikért. Nagyon reménykeltő, amikor ilyeneket mondanak. De ha valóban azt gondolják, amit mondanak, akkor kérem, hallgassanak is ránk - nincs szükségünk az Önök biztatására. Nem kellenek az Önök ajándékai, a charterutazásai, hobbijai vagy a korlátlan szabadsága. Mi azt akarjuk, hogy komolyan foglalkozzanak az akut fenntarthatósági válsággal, amely körülveszi Önöket. És azt akarjuk, hogy végre mondják ki, mi a valós helyzet.
Sajnos mindegy egyes elektromos autóra jut egy új jet-ski is. Mert minden egyes emberre, aki az autó helyett a tömegközlekedést használja, azonnal jut egy új városi dzsip. Minden egyes vegánra egy Brazíliából importált új marhafilé. És minden egyes emberre, aki lemond a repülésről, egy újonnan meghirdetett hétvégi utazás Madridba. A fogyasztói hatalom véleményformálás, nem pedig végleges megoldás.
Bolygónk súlyos betegségben szenved, azonnal átfogó orvosi intézkedéseket kell tennünk. Sürgősségi ellátásra van szükség. Ehelyett viszont - a legjobb esetben - a természetes gyógyulás módszerére hagyatkozunk. Betegségtudatról szó sincs. Még csak nyoma sincs. Ez körülbelül olyan, mintha egy esetleg a jövőben feltalálandó gyógymód miatt lemondanánk egy életmentő műtétről.
Sokan azt hangoztatják, hogy létezett olyan idő, amikor az emberiség harmóniában élt a természettel. De ilyen idő soha nem létezett. Maguk az emberek harmóniában éltek a természettel. De az emberiség sohasem. A világ bármely pontján bukkantunk is fel, nyomunkban járt a kihalás.
Eljön (...) az az idő, amikor mi már mindannyian messze járunk, mindannyiunkat elfelejtették, és az egyetlen, ami megmarad belőlünk, az bizony mindazon üvegházhatású gázok tömege, amelyet többé-kevésbé tudatlanul felbocsátottunk a légkörbe.
A felnőttek gyakran mondogatják, hogy tartozunk a fiataloknak azzal, hogy reményt adjunk nekik. De nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én érzem magam mindennap. Ezután pedig azt akarom, hogy cselekedjenek. Azt akarom, hogy úgy viselkedjenek, mintha személyes krízist élnének át. Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Merthogy ég is.
A mezőt senki sem kéri, hogy füvet, galagonyát, csipkebogyót, pipacsot és búzát teremjen, mégis bőkezűen megterít mindenkinek. A mező meghálálja a napfényt meg az esőcseppeket, és gondoskodik az élőlényekről. Akkor vagy jó, ha te is olyanná válsz, mint a mező: vigyázol mindenre, ami él - legyen az bogár, madár, állat, növény vagy ember.
Több szempontból azt gondolom, mi, autisták vagyunk a normálisak, a többiek viszont meglehetősen furák, különösen, ha a fenntarthatósági válság kerül szóba, ahol mindenki azt szajkózza, a klímaváltozás a létezésünket fenyegeti, mindannyiunk legfontosabb problémája - aztán ugyanúgy viselkednek, mint addig. Én ezt nem értem, mert ha a kibocsátás véget kell érjen, akkor véget kell vessünk neki. Számomra ez fekete vagy fehér. Ha a túlélésről van szó, nincsenek szürke területek. Vagy fennmaradunk, mint civilizáció, vagy nem. Változnunk kell.
Amit épp most teszünk vagy nem teszünk, az befolyásolja majd az egész életemet, és a gyerekeim és unokáim életét is. Amit épp most teszünk vagy nem teszünk, én és a generációm nem tehetjük meg nem történtté a jövőben.
Facebook
Pinterest