Idézetek a környezetünkről
Néhányan azt mondják, inkább az iskolában lenne a helyem. Néhányan azt mondják, inkább tanulnom kellene, hogy klímakutató legyek, és így "megoldhassam a klímaválságot". De a klímaválságot már megoldották. Ismerjük a tényeket és a megoldásokat. Csak annyit kell tennünk, hogy felébredünk és változtatunk. És miért is tanulnék egy jövőért, ami hamarosan megszűnik létezni, amikor senki nem tesz semmit, hogy megmentse azt a jövőt?! És mi okból tanulnak tényeket az iskolarendszerben, ha a legfontosabb tényeket, amelyeket ugyanezen iskolarendszer legkiválóbb tudománya kínálhat, a politikusaink és a társadalmunk nyilvánvalóan semmibe veszik?
Ez az a pillanat, amikor az emberek általában elkezdenek beszélni a reményről, napelemekről, szélenergiáról, körforgásos gazdasági modellről és a többi, de én nem teszem ezt. Harminc évünk volt a buzdító beszédekre és pozitív gondolatokra. És elnézést, de nem működik. Mert ha működne, a kibocsátás mára megszűnt volna. De nem így történt. És igen, valóban szükségünk van reményre, persze, hogy van. De amire a reménynél is nagyobb szükségünk van, az a cselekvés. Amint elkezdünk cselekedni, remény lesz mindenütt. Szóval ahelyett, hogy reményt keresnénk, keressük inkább, mit tehetnénk. Akkor - és csak akkor - remény is lesz.
Az ember azt szereti, amit el lehet veszíteni: saját magát, a szerelmét, a hazáját. Mostanáig az emberiség számára a Föld nem tartozott a szeretnivaló kategóriák közé.
Van reményem a jövőben: a fiatalok, akik megértik a problémákat, és van kellő erejük a világ megváltoztatásához.
Mi kell még az eszméléshez, hogy az összes korallzátony elpusztuljon, és minden hal gyomrában legyen több kiló műanyag? Ha már önzők vagyunk és telhetetlenek, legalább a saját rovásunkra ne legyünk azok, mert már nincs sok dobásunk.
Nem szabad, nem lehet megállítani a gyorsuló időt, de mégis jó lenne életben maradnia a Földnek. S a kettő most mintha egymásra támadna, mintha nem tudnánk összeegyeztetni őket.
Ha egy békát beletesznek egy lábos forró vízbe, akkor rögtön kiugrik belőle, de ha hideg vízbe rakjuk és csak fokozatosan kezdjük el melegíteni, akkor szép lassan megfő majd. Ugyanígy a klímaváltozás hatásai is fokozatosan érkeznek, de már igenis itt vannak.
Ezen a világon mindenki kölcsönkapott levegőt szív.
A jövő nem tőlünk független dolog, olyan lesz, amilyenné alakítjuk. Minden folyamat azon múlik, hogy most, az elkövetkezendő napokban, hónapokban, években hogyan cselekszünk. Nincs olyan forgatókönyv, amiben hátradőlhetünk, mondván, itt már nincs mit tenni.
Hacsak valami kataklizma el nem pusztítja a Földet, például a Nap kétmilliárd év múlvai vörös óriássá duzzadása, ami fölégeti a bolygónkat, akkor az emberiség megmarad. Lehetnek szörnyű periódusok, a civilizációk összeroppanhatnak, borzalmas hellyé tehetjük a Földet, de az emberi faj vélhetően nem tűnik el, ennél már jobbak vagyunk. Hogy hányan és milyen minőségben maradunk fönn, az a kérdés. És emiatt kell törekedni a környezetünk védelmére is.
Ha nincs unokád, nem kell azon aggódnod, hogy végig kell majd nézniük a bolygó halálát.
Az ember nem tud teljesen ártalmatlan lenni a Föld számára, de az a fontos, hogy tegyünk érte.
Miért gond a fajkihalás? Miért gond, ha megváltoznak az ökológiai kölcsönhatások? Nem ez a világ természetes rendje? Ez volt a Föld történetében mindig. Igen. Voltak kihalások, voltak környezetváltozások (melegedések és lehűlések is). Mi viszont azt tudjuk, hogy ebben a környezetben megél az ember és a civilizációja. A más környezetekről ezt nem tudjuk.
Válasszunk bármilyen úti célt, ne felejtsük el soha, hogy ne hozzunk magunkkal mást, csak fotókat, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábunk nyomát.
Olyan arányban halnak ki a Föld fajai, amit a dinoszauruszok kora óta nem tapasztaltunk, és mindezért mi, emberek vagyunk a felelősek. Sok faj a fennmaradásáért küzd az élőhelye eltűnése, a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés miatt. A legtöbb, amit tehetünk, hogy segítünk megállítani vagy visszafordítani a fajok e tömeges kipusztulását. Óvjuk az élőhelyeiket és a biológiai sokféleséget azáltal, hogy csökkentjük a bolygót terhelő igényeinket, a fogyasztásunkat és a károsanyag-kibocsátásunkat, továbbá védjük a lakóhelyünket övező természetet, vagy természetvédelmi programokhoz csatlakozva bizonyos fajokat. Ha mindannyian megteszünk minden tőlünk telhetőt, azzal hozzájárulhatunk néhány veszélyeztetett faj túléléséhez. Addig pedig élvezzük azt, amink van!
Facebook
Pinterest