Idézetek a környezetünkről
Az ember eleve a természet része, még akkor is, ha megkülönbözteti magát tőle azért, hogy kihasználhassa.
A magad után hagyott szemét mennyisége messze meghaladja az általad hátrahagyott értékes dolgok mennyiségét. Minden gramm családi ékszerre jut egy tonna hulladék.
A valódi örökségedet egy szeméttelepen fogják elásni valahol. És minél gazdagabb vagy, annál több szemetet hagysz magad után.
Lassan sikerül magunk körül mindent tönkretenni, Rájöhetnénk, van, amit nem lehet megvenni, és ha eljön majd a vége, és itt fekszünk holtan, Hiába is mondanám, hisz késő, én szóltam!
A természetvédelmet pusztán íróasztal mögött még áttekinteni sem lehet, nemhogy érdemben művelni.
Oly régóta hagyjuk, hogy a majmok beszennyezzék ezt a gyönyörű földet, hagyjuk, hogy azt gondolják, ők a legkedvesebb faj az isteni teremtésben. Még azt sem képesek felfogni, miért uralhatták példa nélkül álló módon hosszú ideig a Földet. Olyan önteltek és idióták, hogy még azt sem képesek belátni, mekkora ostobaság, ha valaki csatatérré változtatja a saját otthonát.
Ha rájössz, mennyit ér minden egyes élet, kevésbé fogsz a múlton merengeni, és jobban foglalkoztat majd a jövő fenntartása.
A természet nem hagy éhen halni bennünket - de csak akkor, hogy visszafogjuk az étvágyunkat.
Örökösen "meghódítjuk" a természetet, a teret, hegyeket, sivatagokat, baktériumokat és rovarokat, ahelyett hogy megtanulnánk, hogyan lehet egy harmonikus rendszerben együttműködni velük.
A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig.
A rohanó, figyelmetlen és felelőtlen emberi pusztítás tovább folyik, ami már a közeli jövőben környezetünk nemkívánatos és teljes átalakítását eredményezheti. Vajon ki fogja jól érezni magát ebben a mesterséges, szennyező- és hulladékanyagoktól terhes világban? Miért kell meghosszabbítani az emberi életet, ha ugyanakkor ez a meghosszabbodás újabb betegségeket és szenvedéseket tartogat a számunkra? A fiatalok dolga, hogy megtegyenek mindent nemcsak a holnapért, hanem a távoli jövőért is. Talán még nem késő.
Az emberi faj elkülönült az állatoktól, önteltségében azonban uralni akarja a természetet. Szerencsére az édenkertet még nem pusztítottuk el teljesen.
A Föld bolygót ért bántalmazás összes hatása fokozatosan eléri a társadalom minden rétegét, a világ minden részén. Egyre többen értik meg, hogy termőföldjeink vegyszerekkel való mérgezése egyben önmagunk mérgezését jelenti. És egyre több ember kezd ráeszmélni, milyen is lesz a világ dédunokáinknak, ha mi nem cselekszünk. Mégpedig azonnal.
A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.
Néha azok, akik harcolni kezdenek az erdők vagy valamely erdőrész megmentéséért, egyszerűen túlságosan elkeserednek ahhoz, hogy kitartsanak. Megértem a borúlátásuk okát, de nem szabad, nem szabad, nem szabad feladnunk! Inkább még keményebben kell harcolnunk, és támogatni azok erőfeszítéseit, akik oly sok területen fáradhatatlanul dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető.
Facebook
Pinterest