Idézetek a kitartásról
Nem vagy képes föladni. De én már megtanultam, és neked is meg kell tanulnod, hogy olykor ez az egyetlen megoldás.
Ez nyughatatlan zene. Ez a gyalogló nem adja fel. Előre, fölfelé, tovább, most már nem számít az erdő, sem a fák. Annyi számít, hogy megyünk... és ha jut is megint egy kis boldogság - a fennsík édes, ujjongó boldogsága - ezúttal beledobognak a közeledő lépések. Mert nincs megállás. Addig, amíg nincsen vége.
Ha a gyermek az első esés után felhagyna a próbálkozással, sosem tanulna meg járni.
A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott.
A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.
Az emberek meglepően erősek és kitartóak tudnak lenni, ha szükség van rá.
Építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat.
Legyen meg az önfegyelmed arra, hogy megtedd az apróbb dolgokat, melyeket nem szeretsz, azért, hogy életedet olyan dolgokkal tölthesd el, melyeket nagyon-nagyon szeretsz.
Az tartotta bennem a lelket, hogy "helyes dolgot" cselekszem. Tudom, hogy nem sok, de az igazat megvallva ez volt minden, amit felhozhattam a dolog mellett. Időnként még jó érzéssel is eltöltött, bár ezt senkinek nem vallottam be. Magam elé képzeltem az angyalokat, ahogy körbeállnak, sóhajtozva lenéznek rám, szemük sarkában könny csillog, és arról beszélnek, hogy milyen csodálatos vagyok, hogy ekkora áldozatot hozok.
Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni.
Az ember erről álmodik éjszaka. Nappal látja, hogy kilométeres akadályok tornyosulnak közte és a vágya tárgya között, de meggyőzi magát, hogy megvan az ereje, hogy túljusson rajtuk. És még akkor is ezt mondja magának, amikor az első akadályon átbukva véresen, zúzottan, nyomorultul terül el.
Nem! (...) Ne próbálkozz. Csináld, csináld! Vagy ne csináld. Próbálkozni nem lehet.
Az, hogy az előtted álló út hosszú, még nem ok arra, hogy lelassíts.
Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok.
Ha feltétel nélkül elköteleződsz a célod elérése iránt, és ha ez a döntésed elég erős, biztos, hogy megtalálod az utat és a módot, hogy elérd a célodat.
Facebook
Pinterest