Idézetek a kisugárzásról
Azt meghatározni, hogy egy férfi vagy egy nő vajon miért talál tetszésre a szemünkben, éppolyan reménytelen feladat, mint a létet vagy az időt próbálnánk definiálni.
A szépség szereti az árnyékot, árnyékban születik a kísértés.
A szépség csak a boldogság ígérete.
Egyetlen dolog rémisztőbb számomra, mint egy ronda nő társaságában tölteni az estét, az pedig ugyanannak a ronda nőnek a társasága a rákövetkező reggelen.
A rózsa szép, kecses és illatos, de ha valami nem a kedve szerint történik, azonnal kimereszti tüskéit. A rózsa olyan, mint egy elkényeztetett gyerek, első pillantásra nagyon aranyos, de ha hozzáérsz vagy egy pillanatig mással vagy elfoglalva, s így nem ő marad az érdeklődés középpontjában, azonnal beléd vájja körmeit.
A legtöbb ember hagyja magát elvakítani a külső csillogástól (...). A rózsa előkelő és szép, de akárcsak az emberek világában, a virágokkal kapcsolatban sem veti fel senki, hogy egy külsőre csúnyább példány mégis értékesebb lehet.
A rózsa kívülről igenis szép, s ha nem ő állna mindig az előtérben, talán még kedves is lehetne; de mivel ő a virágok virága, önmagát mindig szebbnek fogja tartani, mint amilyen valójában; mindaddig, amíg ez így van, a rózsa gőgös marad.
A harangvirág sosem érzi magát egyedül, a szívében zene szól. Ez a kis virág sokkal boldogabb lény, mint a rózsa. Nem kell törődnie mások dicséretével; a rózsa kizárólag a csodálatnak és a csodálatból él; ha ez nincs meg, nem marad semmi, aminek örülni tudna. A külseje más emberekért van, a szíve üres, így hát nem is vidám. Ezzel szemben a harangvirág nem olyan szép, de "igaz" barátai vannak, akik dicsérik a melódiáiért, és ezek a barátok a virág szívében élnek.
A valódi szépséghez és a valóság világának varázsához képest a természetfeletti varázsigék és a színpadi trükkök csak olcsó bóvlik. A valóság varázsa nem természetfeletti és nem is trükk, hanem - egészen egyszerűen - csodálatos. Csodálatos és valódi. Azért csodálatos, mert valódi.
Mindenki, még a csúfak is a szépekről álmodoznak, de soha nem juthatnak a közelükbe, mert ott vannak köztük a szépek és a még szebbek, és elállják az utat.
A szépség többé nem valuta (...), bár amíg férfiak élnek a földön, én ezt nem nagyon hiszem.
A tiszta embernek van valamiféle szerzett szépsége, valami maszk nélküli belső ragyogás, ami mindent vagy kigyújt, vagy tökéletesen megmagyarázhatatlanná tesz körülötte. Harti bája nem a születéséből fakadt, vonásait a tragédiák tették éretté. Ahogy sötét szemeibe a fekete tussal a ragyogást belefestettem, megértettem, hogy a múlt ellenére gyermeki tisztaságát örökre megőrizte.
A szépséghez sudárnak és magasnak kell lenni. Aki (...) alig több mint 150 centi magas, az legfeljebb aranyos... nem csinos vagy szép, csak aranyos.
Ezt mindig olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.
A durva külső mindig szeretetre és elfogadásra vágyó lelket takar.