Idézetek a kisugárzásról
Megszépül minden, ha valakié. Be szép egy kiskert, ha valakié! Be szép egy asszony, ha valakié! Be szép a szívünk, hogyha szeretik! Be szép az ország, hogyha szeretik! Megszépül minden, hogyha szeretik!
Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része. A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Mindez vonatkozik a mindennapi életben szépnek mondott dolgokra is: anyagokra, műalkotásokra. Hát ami valóban szép, ugyan rászorul-e még valamire? Éppoly kevéssé, mint a törvény, az igazság, a jóakarat vagy a szemérem. Vajon melyikük azért szép, mert dicsérik, vagy melyiknek árt, ha ócsárolják? Vajon a smaragd hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik? Vagy az arany, az elefántcsont, a bíbor, a kard, a virág, vagy a zsenge fa?
Szerintem szép vagy... szerinted nem. Pedig ugyanazt látjuk. Csak nem ugyanúgy. Mert ha önmagadat nézed, csak a szemeddel látsz. Ha a másikat, akkor a lelkeddel is. Ezért lehetsz örökre elégedetlen a tükörben látott képpel, és ezért tarthatom én ugyanezt a képet a világ legcsodálatosabb látványának. Téged.
Relatív dolog, hogy kinek mi a szép. Az én szememben az a szép, aki szépnek érzi magát, és úgy is viselkedik. Általában különben azt tartom szépnek, ami nem szimmetrikus. Pedig a világ azt kommunikálja, hogy legyen szimmetrikus alakod, arcod, orrod, hajad, ruhád. De szerintem magadhoz képest kell jól érezned magad.
Az igazi szépség az olyan dolgokban rejlik, amelyek nem enyésznek vagy tűnnek el, hanem örökké tartanak.
A tökéletes paramétereket. A modell-szépséget. A centire és dekára mért tökéletességet. Ezt nézed, ezt kutatod, ezt méregeted. Bombázót akarsz. Igazi bombázót. Ám rossz helyen keresel. Mert a tökéletes paramétereket nem kívül kell keresned. Hanem belül. A lelkében. De nem is kell keresned. Hiszen meglátod rajta, megérzed benne. Meglátod mosolyában, meghallod nevetésében, megérzed kisugárzásában. És ezek a paraméterek a legfontosabbak. Nem mérhetők centivel, mérleggel, csak lélekkel. De ennél pontosabb mérce nincs. Így mérd. Mert így lesz a Másik igazi bombázó.
A tudomány nemcsak összefér a spirituálissal, hanem kifejezetten hiteles forrásának számít. Amikor rácsodálkozunk a fényévek miriádjain belül elfoglalt helyünkre az egymást váltó, örökkévalóságnak tűnő korszakok közepette, amikor megérint az élet hallatlan bonyolultsága és szépsége, olyan felemelő érzés fog el, a büszkeségnek és alázatnak olyan keveréke, amit nehéz lenne másnak, mint spirituálisnak nevezni.
Ó, de nagy adomány a szépség! Rácsodálkozunk, szeretjük nézegetni, sokszor irigyeljük, nem tudunk elmenni mellette csak úgy. Az viszont a legritkább esetben jut eszünkbe, hogy hátránya is lehet a szépségnek.
Van a szépségnek egy olyan túlcsorduló és mégis olyan törékeny fajtája, hogy nem bírjuk elviselni a látását.
A csúnya embernek nincs joga ahhoz, hogy jelenlétével elcsúfítsa a természetet.
Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.
Mindent bámulok én, ami él. Forró kamasz-inger űz, hajt, vonz és kerget mindje után... De csak egy van, egy csak igaz szerelem, mely nem hajt útlan utakra, egy, ami ott helyben lélekzetfojtva megállít s túlnő önmaga százrétű vagy egyszerü lényén, mintha csak egyszeriben minden megnyílana benne, egy csak a megrázó perc, mely nemszűnő teljesedettség, egy - például e félig-nyílt nagy rózsa a kertben. Egy csak - amit úgy hívunk köznapi nyelven: a szépség.
Van egy elméletem, tudja, hogy néha szép dolgok beleszeretnek önmagukba, mint Narcissus. Ha ez megtörténik, nem kell nekik táplálék sem az élethez, annyira elfoglalja őket a saját szépségük, hogy csak annak élnek, önmagukból táplálkoznak. Minél szebbek lesznek, annál erősebbé válnak, körforgásban élnek.
Ennek a lánynak a teste több, mint lelkének köntöse: lelkének a kiáradása ez - isteni lényének tiszta, szépséges kikristályosodása.
Te csak ragyogj tündéri szépségedben, Míg én a szürkeségbe olvadok, Míg egyre szebben, egyre ékesebben, A te örök bájadtól ihletetten, Fényt szórnak rád e lángoló dalok.
Facebook
Pinterest