Idézetek a karácsonyról
A karácsony az az ünnep, amely a munka és a legjózanabb realizmus éveiben is aktuális maradt. Az emberi lélek most már sok százados tradíciók és felhalmozott tudat alatti emlékek folytán megkívánja ezt az egy napot, amikor önmagába és azok felé fordul, akiket szeret, amikor egy pillanatra, csak egy estére minden egyébtől, a tegnaptól és holnaptól elvonatkozva a béke, a szeretet és a családi vonzódás érzéseinek élhet.
A legújabb kor (...) kissé kegyetlenül és tapintat nélkül bánt el a karácsonyfával. A gépek éppen olyan kevéssé törődtek a szeretet ünnepével, mint a művészettel s a gyáripar üzleti kalkuláció alapján akarta elintézni azt, ami pedig egyedül a szív dolga. Hamis aranyban ragyogó cifraságok, ezerszámra előállított hazug pléh- és üvegdíszek jöttek létre ilyenképpen (...) amelyek az ízléstelenségen kívül az idegenségük miatt sem tudnak megfelelni annak a célnak, amelyre vállalkoztak.
A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók.
A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos.
A Karácsony szimbolikusan is, hagyományosan is a gyermekek ünnepe. A nagy, bölcs és erőszakos felnőttek ilyenkor megajándékozzák a kicsinyeket, és bár előzetesen ezt az ajándékot mindenféle feltételhez kötötték, végre is nem különböztetnek jó és rossz gyermekek közt, mindenik megkapja az angyalfiát. Talán eszükbe se jut az ajándékozóknak, hogy ebben van a Karácsony nagyobb igazsága az emberi igazságokkal szemben.
Az ember sose tudhatja, mennyi ideje van hátra, ezért nem hagyhatjuk, hogy a karácsony elsuhanjon mellettünk anélkül, hogy megünnepelnénk.
Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor nem adtuk, de kaptuk a karácsonyi ajándékot: van-e egyetlen egy is gyermekkorunk karácsonyi meglepetései között, amelyet olyan szeretettel őriztünk meg emlékezetünkben, mint a könyv? S ha érett ésszel is úgy érezzük, hogy életünk kiteljesedését egy-egy nagyszerű könyvnek köszönhetjük: hogyne kívánnók ezt az érzést megszerezni mindazoknak, akiket igazán szeretünk? Mindaz, amit a három királyok betlehemi ajándéka, az arany, a tömjén és a myrrha szimbolikusan kifejez: a magasabb értelemben vett gazdagság fénye, az áhítatos érzést ébresztő illat s az a másik, amely az élet enyhe szépségeit jelenti - együtt van a könyvben. Ez az egyetlen ajándék, amely csakugyan - beszél az ajándékozó helyett.
Karácsony az az időszak, amikor még "boldog születésnapot" is karácsonyi énekek formájában kívánunk.
A karácsony olyan, mint egy találkozás, amely után minden megváltozhat - csak rajtunk múlik. Belső találkozás, családosnak, magányosnak egyformán. Tudunk-e vele mit kezdeni, elhisszük-e, hogy itt van, eljött és igaz? Reméljük, igen.
A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük.
Karácsony éjszakája a legcsöndesebb idő, ami létezhet. Mintha emlékekből lenne az egész világ.
Akinek nem a szeretet, az érzésbeli összetartozás szavára ajándékozunk, azt ejtsük ki nyugodtan a listánkból, mert különben sem az ajándékozó, sem a megajándékozott nem érzi a konvencionális gesztus mögött a szeretet melegítő erejét.
A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerű vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz, sokkal inkább van köze a szeretethez, amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt; ilyen ajándék a plázákban nem kapható, értéke pénzben nem kifejezhető.
Facebook
Pinterest