Idézetek a karácsonyról
Talán a sok ünnepi ének, vers és mese után a karácsony valójában nem is több ennél - csak az emberiség kutat valami ismerős után.
Most a fenyőfák ágai védnek, most, aki éhes, kapjon ebédet, most, aki álmos, álmodni tudjon, most, aki gyertya, el ne aludjon!
A gyerekek, a gyerekek... boldogan várják a telet. Fenyőfát díszít sok szeretet. Kapnak majd játékot, meredek, drága, szép hóbundás hegyeket. (S bónusznak családi meleget.)
Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak.
Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme.
Sok régi emlék, sok régi dal, Köztük most újból kisgyermek vagy. Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, Egy új világ, hol teljesül, mit vársz. Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó, Egy új nap, melyre bármi írható.
Hiába keresed a feldíszített fán nem találod meg a megvásárolt ajándékokban nincs belesütve a bejglibe és mézeskalácsba nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál egy helyen létezik onnan árad ki felragyogtatva a csillagokat is fényével áthat melegébe ölel az a pont a világ közepe szívnek nevezik.
Imádom a karácsonyi ünnepeket! Talán érzelgős vagyok... de ilyenkor a kapzsiság úgy elönti a szívemet.
A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
A világnak azt kívánom: legyen szívében karácsony! Közeleg, ideér holnap, szavaim már harangoznak.
Nem mi változtattuk meg az ünnepet, és ő sem változott volna magától. Üzleti érdekek alakították át, s mert ettől meg szétfoszlott varázsa, cukormázat parancsoltak rá, hogy kaszálhassanak.
Nem vagyunk az ajándékozás szokása ellen, ha a vásárolt vagy készített ajándék valóban kifejezi azt a szeretetet, amit egymásnak átnyújtani szeretnénk, és nem az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk.
Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.
Általában is igaz: van karácsonyi szomorúság, amely szorítóbb, reménytelenebb, mint a más napokon jelentkező. Hiszen aki karácsonykor szomorú, az kétszeresen az, mert mások olyan boldogok, békések, örvendezők. Akit karácsony estéjén szorít sarokba magányossága, akit most kínoz a friss gyász fájdalma, aki most szenved kórházi ágyán, aki most irigykedik mások otthonának békességére, azt kétszeresen gyötri a kín, kétszeresen sújtja a gyász és fájdalom.
A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz.
Facebook
Pinterest