Idézetek a karácsonyról
- Talán ezen a karácsonyon tényleg havazni fog. - Soha nem havazik karácsonykor. (...) - Soha semmi nem végleges. - Kivéve a romantika halálát.
Mindig úgy sajnálom, mikor véget ér a Karácsony. Sőt, egy kicsit azt is sajnálom, amikor már történik. Várni szeretem.
A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz.
- Vágyom egy mesés karácsonyra. - Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy.
A karácsonnyal az a gond (...), hogy mindenki a gyerekkora fényét és varázslatát akarja újra átélni, és ha belegondol (...), ez sosem sikerül. Néha úgy vélem, azok hozzák ki belőle a legtöbbet, akik hajléktalanoknak osztanak ételt... azzal töltik a karácsonyt. A húsvét más téma, de a karácsony mindig is pogány ünnep marad. Az amerikaiaknak van a legjobb ünnepük, a hálaadás. Nincsenek ostoba ajándékok, csak egy finom vacsora és hálaadás Istennek. Voltaképp a karácsonynak is ilyennek kéne lennie.
A karácsony éppen hogy a konstans, a kiszámítható dolgok ünnepe, nem pedig a váratlan elemeké, még akkor sem, ha a résztvevőknek sikerül egymást valami igazi, nem várt ajándékkal meglepniük. Egy bizonyos életkor fölött teljességgel indifferens, huszadrangú kérdés, hogy most épp mit talál a fa alatt a dolgozó - sokkal fontosabb, hogy a lényeget illetően ne érje meglepetés.
Van egy este, évről évre, ami hozza a formáját, bármi történt is az azt megelőző hónapok során - egy este, ami minden körülmények közepette/ellenére megvan, megtörténik, működik. Egy este, amikor a bunkó is megrendül egy kissé, az agresszív is megcsendesül: combja mellé ejti kezét, s ha nem is látott semmit, csak nagy feketeséget, magába néz. Amikor autentikusnak tűnnek a színpadias, giccsbe hajló, túlspilázott díszletek. Egy este, aminek a hangulatát annyiszor keressük majd a következő év során.
Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.
Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.
Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed.
Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt.
Kitől kívánjak magának boldogságot? Van e más Isten, mint a nyomorúlt s mégis felséges "Én"? (...) Közeleg a karácsony, visszavarázsolta a rég romdadűlt Naiv-országot: mondjúk, hogy van! Van Hatalom és Gondviselés. Őrködjön maga felett, drágám, ez a hatalom.
A hagyományos hálaadás úgy jó, ahogy van. Bosszantó rokonokkal meg mindennel egyetemben.
Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra, Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra.