Idézetek a kapcsolatról
Könnyebb megütni valakit, mint megsimogatni.
Az ember nem tud élni jó szó, elismerés nélkül.
Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.
A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott.
Ha gyűlölsz valakit, akit korábban szerettél, és úgy gondolod, hogy valami nagy szemétséget követett el - valószínűleg így is volt. Nem fogod újra szeretni. Nem fog bocsánatot kérni, és visszajönni hozzád. Könnyen lehet, hogy soha többet nem is gondol rád, annyira leköti az, hogy valaki másra gondoljon.
Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.
Kapcsolataink betegségének valódi kórokozója mindannyiunk szívében benne van születésünk óta: az önzés.
Harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi.
Öt év alatt tíz férfival élt együtt. Sorozatmonogámia.
Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom.
Hallottál-e arról: ha másokra a szeretet szemével nézel, ők ugyanúgy tekintenek vissza rád?
Az elégedetlen embernek nehéz épp azt, aki legközelebb áll hozzá, azért, ami miatt elégedetlen, nem hibáztatni.
A sátánt rágalmazzák. Nem ő kísértette meg Évát. Éva kísértette meg a sátánt. Az asszony kezdte. Lucifer nyugodtan sétált a kertben, észrevette a nőt és azon nyomban sátán lett.
Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestül. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére nem volt már pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót. Nincs bennük semmi, ami megállásra késztetne, vagy minden nyomban megáll: az ember éppen csak köszön nekik, azzal vége a társalgásnak. Nagy bólogatva jönnek, mint a szicíliai lovak, aztán némán megállanak, mert a szó hamarabb elapad ott, ahol gondolat nem táplálja. Az ilyenek könnyen megtévesztik a hozzájuk hasonlóan felületes látásúakat, de nem az éles elméjűt, aki beléjük néz és ürességet talál, elrettentő például az okosoknak.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít.
Facebook
Pinterest