Idézetek a kapcsolatról
A besorolások bármely csoportba is csak elmélyíthetik az emberek közti problémákat, és még nehezebbé teszik, hogy megértsük egymást.
A különös idők különös ismeretségeket szülnek.
Rendeltetésünk nem magányos élet, s örök komolyság és elmélkedés, hanem barátság és társalkodás.
Mind testvérek vagyunk a felszín alatt. Én egyvalakiért is hajlandó lennék lenyúzni az emberiséget, hogy ezt bizonyítsam.
Az élet egyik furcsa jellemvonása, hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel, és olyan bizalmas barátságba kerül vele, hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet; azután jön az eltávolodás: minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott, egyszerre fölöslegesnek bizonyul. Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik.
Próbáld megérteni az embereket. Ha megértitek egymást, akkor kedvesek lesztek egymáshoz. Jól ismerni egy embert, soha nem vezet gyűlölethez, szinte mindig szeretethez vezet.
Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból.
Aki éjnek évadján telefonál, jó ember nem lehet. Oké, megengedem neki: embernek esetleg még elmegy. De biztosan nem kellemes hírt akar közölni. A barátságos közlendők ráérnek reggelig. Rendszerint.
Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket, néha lehetetlen megmagyarázni. Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek, ezek a kötelékek megtörtek. Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának. Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett.
Te nem engeded őket közel magadhoz. Olyan közel, hogy megérinthessenek, észrevegyék a szemed színét, szomorúságodat. Olyan közel, hogy sóvárogjanak ott maradni.
Valahogy a halandóságra figyelmeztet, ha a kedvelt személyt sérülten látjuk. Érzelem-válságos életünkben, a padlásig emelt ingerküszöbünkkel efféle intő jelek nélkül, spontán már nem is gondolunk arra, milyen fájdalmas lenne, ha elveszítenénk őt.
Te anya, azt a virágot hogyan kell locsolni? (...) Úgy kell locsolni, hogy őszinte vagy a lánnyal, figyelsz rá, de ő is figyel rád, nem veszekedtek egymással, hanem még időben megbeszélitek a problémákat, betartjátok egymásnak, amit ígértetek, észreveszed, amikor fáj neki valami, ahogy ő is észreveszi, ha neked fáj valami, és bátran el mered neki mondani, amit érzel, legyen az jó vagy rossz.
Bármilyen közel vagy valakihez, végtelen a távolság köztetek.
Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.
Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog.
Facebook
Pinterest