Idézetek a jogról
A bosszúállás kegyetlen indulat, ilyen indulatot pedig az igazság kiszolgáltatásának ismerni nem szabad.
Nevezhetjük ugyan hőn szeretett jogainkat elidegeníthetetlennek és egyetemesnek, ám ez korántsem jelenti, hogy automatikusan jogosultak vagyunk a demokráciára vagy akár az alapvető emberi jogokra. Nem, ezekért a dolgokért meg kell küzdenünk.
A jogrendszer, a gazdaság, a szociális politika, a biztonságpolitika túl bonyolult rendszerek ahhoz, hogy szimplán a ráció segítségével optimális döntéseket lehessen hozni. Még ha ténylegesen léteznének is olyan fix alappillérek, mint a matematikában az axiómák, akkor is túl bonyolultak lennének az "egyenletek" ahhoz, hogy a szükséges döntéseket ezen alapokból egyértelműen le lehessen vezetni.
A tárgyalásvezetés azzal az örök dilemmával jár, hogy bár az ember tudja, mire van felhatalmazása, mire nincs, vagyis meddig mehet el önállóan, azért ez mindig bizonyos kockázattal jár.
Az a törvény, amely ellentétben áll az erkölcs alapelveivel, amely ezeknek az alapelveknek a megsértését követeli, igazolatlan és igazolhatatlan marad. Ilyen helyzetben csak a törvény elleni cselekvés lehet "jogos", mert az erkölcsiség akkor nemcsak a törvény be nem tartását követeli meg, hanem az ellene való küzdelmet is.
Nincs működő demokrácia a jogok folyamatos érvényesítése - és az ehhez való feltételek mindig újra való megteremtése - nélkül.
A stoptábla csak egy piros nyolcszög, amit emberek hatalommal ruháznak fel.
A jogrendszernek nem célja, csupán pozitív velejárója az igazság feltárása. A célja a rendfenntartás, az emberi cselekedetek ellenőrzése.
A bizonyítékok felhasználásának szabályai megtiltják, hogy az esküdtek meghallgassanak nem megfelelően felvett tanúvallomásokat, még ha azokból világosabban lehetne is látni, bűnös-e a vádlott vagy ártatlan. A bíróság nem az igazság kiderítésére való, hanem igazságszolgáltatásra. Vannak szabályaink, azokat be kell tartani, és ha azt mondjuk, hogy a vádlott bűnös, akkor azzal - ha gondosan válogatjuk meg a szavainkat - nem azt mondjuk, hogy elkövette mindazt, amivel vádolták, hanem azt, hogy annak rendje s módja szerint, szabályosan elítélték. Legyenek bármilyenek a szabályok, némelyik bűnöst szabadon fogjuk engedni, az ártatlanok némelyikét pedig börtönbe fogjuk zárni. És minél kevésbé engedsz szabadon bűnösöket, annál valószínűbb, hogy fogságba vetsz ártatlanokat. Megpróbáljuk tehát úgy meghatározni a szabályokat, hogy a társadalom úgy vélhesse, megtaláltuk a legjobb kompromisszumot.
A társadalom törvénye sok-sok ember egyéni törvényéből alakul ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom törvénye azonos az őt alkotó egyéni törvényekkel.
Relatív, hogy mi számít bűncselekménynek; ez olyasvalami, amit a kormány kedve szerint értelmez és újraértelmez. A legtöbb ember nem igazán tudja, hogy hol a határ a törvény betartása és megszegése között. Ha őrizetbe vesznek, tovább romlik a helyzet, mert a legtöbben elhiszik, hogy a kormánynak jó oka van a letartóztatásra.
Olyan a vallomás, mint egy gyöngysor: ha az első gyöngy leesik, azt követi a többi.
Az ember naggyá teheti a törvényt, de a törvény magától nem fogja naggyá tenni az embert.
Az ember a tőle telhető módon vigyáz magára - amennyire tudja, védi magát, és ehhez joga van.
A törvények védelmezzenek, de el ne nyomjanak.
Facebook
Pinterest