Idézetek a jogról
Ahogyan a természeti törvények vaskövetkezetességgel érvényesek nagyban éppúgy, mint kicsiben, úgy az emberek együttélésében is ugyanazt a jogot követeljük meg mindenki számára, magasan vagy alacsonyan állónak, előkelőnek és egyszerűnek.
A Törvény (...) állandó, változatlan, átlátszó; ereje és tisztasága az uralkodókét is felülmúlja. Minden ítélkezéskor újra és újra a hajdani, szent állapotot ismétli. Sohasem pusztán a bűnöst ítéli el, hanem mindig magát a bűnt; és rákényszeríti a világot, hogy újra és újra ártatlanságában tündököljön.
Ha a jog nem vonatkozik egyaránt mindenkire, akkor nem vonatkozik senkire.
Aki megszokja, hogy nem számít, hogy másodrendű állampolgár, akit a megszületése pillanatától mindig és mindenben hátrább sorolnak, az megtanulja belekalkulálni a sorsába a jogtalanságot. Elfogadja mint adottságot, és annak örül, ha éppen csak annyi, amennyi.
A nyugati liberális demokráciákban, ahol törvények írják elő, hogy nem szabad hátrányosan megkülönböztetni (kisebbségi) csoportokat vallási, etnikai alapon vagy szexuális irányultsága, életkora és neme miatt, a kevésbé vonzó embereket nem védi a jog a fizikai megjelenésük miatti diszkriminációtól.
A médiumok áthatják a jogi környezetet. Az internet, a Facebook, a YouTube korában nem létezik elfogulatlan esküdtszék.
Könnyen ítél az, aki nem hatol a dolgok mélyére. Ha a bíró ismerné a vádlott életét, lelkivilágát, akkor a legelvetemültebb tömeggyilkost sem tudná halálra ítélni.
A demokrácia, a szabadság és az emberi jogok valódi értelmet nyertek az emberiség számára, ezért egyetlen nemzetnek sem hagyhatjuk, hogy kiforgassák, és a diktatúra, az elnyomás szinonimáivá tegyék.
Az embert csakis tetteiért lehet elítélni, azért, ami alól kivonta magát, soha.
Ha én bocsáthatom ki és én ellenőrizhetem egy ország valutáját, akkor nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.
Az igazság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Általában a többség akarata szerinti igazság szokott dominálni. A jog a jó és a méltányos közötti művészet.
Nem valami kivánatos dolog (...) a törvény előtti megjelenés, mert ott még a legártatlanabb embert is éppen ugy megvallatják, mint a legelvetemültebb apagyilkost.
Akár fiú, akár lány az ember, semmi sem lealacsonyítóbb, mint megtagadni tőle a tanulás jogát és a tisztes, valódi munka méltóságát.
Értékítéletek tekintetében a legjózanabb emberek is igen eltérő véleményen lehetnek. És mert emberek a bírák is, elkerülhetetlen, hogy többféle értékmérőt alkalmazzanak.
Ha a kisebbik rossz kívánatosabb is, nem feltétlenül jogszerű.
Magyarországon ma kétféle felelősség létezik: egy mindenkire és egy a bírókra vonatkozó. A "bírói gyakorlat", vagyis a bírók alkotta jog lényege pedig az, hogy a bírónak nincs felelőssége. Mindenki más polgári és büntető felelősséggel tartozik azért, amit tesz, az általa okozott károkért, hátrányokért - a bíró nem. Történik pedig mindez a bírói függetlenség szent és sérthetetlen elvének égisze alatt - megfeledkezve arról, hogy nem az a függetlenség, ha nincs felelősség, ellenkezőleg: csak az a függetlenség valódi, amely kellő felelősséggel párosul. A bíróságokon azonban ma a függetlenség álcája mögé bújt felelőtlenség az úr, s ezt sokan a tévedhetetlenség talárjába bújva próbálják érvényesíteni.