Idézetek az igaz szerelemről
A párkapcsolatokban soha nem egyszerűen ok-okozati összefüggésekről van szó, nincsenek egyenes vonalak, csak a pár tagjai által közösen létrehozott körök. Hol a kapcsolódás, hol az érzelmi eltávolodás ciklusaiba és spiráljaiba vonjuk egymást.
Az elhanyagolás megöli a szerelmet. A szerelemnek figyelemre van szüksége. Ha ismerjük saját kötődési igényeinket, és érzékenyen reagálunk társunk szükségleteire, a köztünk lévő kötelék kitarthat egészen addig, "míg a halál el nem választ".
A szerelem még a legbölcsebb elméket is megfosztja a józan ítélőképességtől, miféle reményük lehetne akkor a többieknek?
A szerelem nem egyszerűsíthető le azoknak az okoknak a listájára, amelyek miatt megszeretünk valakit, és az okok listáját sem lehet szerelemmé összerakni.
Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem.
Én hiszek a szerelemben; a szerelem hordozható varázslat, és ebben egyedülálló. Nem hiszem, hogy a csillagokban volna megírva, de hiszek abban, hogy vér szól a vérhez, tudat a tudathoz, szív a szívhez.
A szerelem minden gyönyörűségét csak a lélek nemességének köszönheti.
Mosoly, támogatás, gyengédség, ezek legyenek a szerelem vezérelvei!
A szerelem olyan mint egy növény, sok gondoskodást igényel, és akkor növekszik szépen, ha öntözik.
Hogy szerelmes legyél valakibe, ahhoz aligha elég csupán beszélgetned vele, hanem a mozdulataiba, az illatába, a másokra gyakorolt vonzerejébe, otthonának a stílusába, az öltözködésébe, a nevetésébe és a hangjába, a gyors észjárásába és a tettrekészségébe szeretsz bele, abba, ahogyan más nők megszólítják és ránéznek.
Létezik-e a szerelemnél elvontabb, kevésbé kézzel fogható dolog? Nincs tömege, hőmérséklete, se színe, se energiája. Soha senki nem látott még "szerelmet". Mégis, a férfiak szerelme mozgatja a világot.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a szeretetet nem lehet túlzásba vinni, de mi van, ha mégis. Mi van, ha megfojtom vele, vagy örökre tönkreteszem, mert megnövelem a más emberek érzéseivel kapcsolatos elvárásait? Senki sem fogja többé ennyire szeretni.
A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagamból. Az önbecsülésemnek tiszta, átlátható határa van.
A szerelem hevületében a kémiának esünk áldozatul, és a tudatalattink már eldöntötte, kit fog választani. Racionális érvek, és társadalmi elvárások mentén mérlegelünk, tépelődünk, belemenjünk-e egy kapcsolatba vagy sem, de a testünk már rég döntött. Férfiak és nők valódi vonzalma azon áll vagy bukik, ami a szemnek láthatatlan.
Ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz a szerelemben? Ez nem afféle, a nagy könyvben megírt románc, hanem maga az élet.
Facebook
Pinterest