Imogen Hermes Gowar

Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.

A népek örömmel borzonganak, ha tudják, hogy utána megtölthetik a bendőt, és kedvükre pletykálkodhatnak.

Úriember is vetemedhet hazugságra, és a csirkefogó is mondhat igazat.

Ha a férfinak nem kell egy feleség és a tőle született gyermekek közvetlen igényeit ellátnia, akkor általában azon kapja magát, hogy mások zúdítanak rá seregnyi kis követelést.

Egyszer mindnyájan meghalunk. Nem távozhatom el a világból úgy, hogy nem hagyok benne nyomot.

Az osztály (...) egyfajta buborék, az embert körülölelő membrán, s még ha ő képes is e membránt feszegetve növekedni, sosem törhet ki onnan. Egy nemesi ranggal felruházott személy lélekben akkor is ugyanaz marad, ha elbukik; és az alacsony sorból származó is ugyanaz marad, még ha fölemeltetik is.

A szerelem még a legbölcsebb elméket is megfosztja a józan ítélőképességtől, miféle reményük lehetne akkor a többieknek?

Az ember álljonkészen a változásokra, ha életben akar maradni.

Várok valamire, ami talán sosem következik be, mindenesetre a sorsom bizonyos távolban zajló eseményektől függ, amelyekről sem tudomásom nem lehet, sem változtatni nincs módom rajtuk.

A boldogtalan szakács rossz szakács.

A veszteség nem egyenlő az ürességgel. A veszteség is egyfajta lény; helyre van szüksége; a veszteség éppúgy születés útján keletkezik, mint bármely élő dolog.

A hiábavalóság mindenütt utolér bennünket (...). Ma még virágzunk, de holnap elkaszál az élet.

Ha már egyszer az embert bármelyik pillanatban elragadhatja a halál, akkor egyedül abban reménykedhet, hogy hagy maga után valamilyen nyomot, egy épület formájában, vagy a saját gyermeke dobogó szívében. Ha semmi sem marad utána, ki állíthatná, hogy élt-e egyáltalán?

Az álarc mögött elhangzott szavak merészebbek lehetnek a pőre arccal kimondottaknál, ám ez még nem jelenti, hogy őszintébbek is volnának.

A könyvek szárnyán az egész világot beutazhatod.