Idézetek az igaz szerelemről
A szerelemnek áldása, hogy kettőnek a lelke egy; ha külön és a két lélek: csak két holttest ölelkezik.
Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát, az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle.
A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
- Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (...) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes. - Mivel táplálkozik? (...) - Barátsággal. Barátságot zabál.
A semmi is lehet minden A minden is lehet semmi Ahogy az első percben Csak úgy szabad szeretni.
A szerelem csak egy jelenet egy rossz filmben, A meghasadt szív is csak egy régi nóta, Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz, Probléma, mely ismeri az utat a szívemhez.
Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.
Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted S magával, repítse az éjbe a szívedet. Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek, Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek.
A szerelem tehát mindennél fontosabb, a legfontosabb a világon, különben pótolni tudnák valamivel.
A lélekben gyúl életre a szerelem, s csak később válik testté: az érzés vágyat, a vágy szenvedélyt szül.
Az persze eszembe sem jutott, hogy romantikus érzelmeket táplálna irántam. Mert ugyan ki akar hamburgert, amikor minyon is vár rá?
A kedvest közel érezzük még akkor is, ha messze van, az pedig, aki nem kedves, távol van, még ha itt is van.
Azt szeretjük, aki az önkívülettel határos, alaptalan pánik állapotba juttat el minket.
Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.
A szerelemnek áldása, hogy kettőnek a lelke egy; ha külön és a két lélek: csak két holttest ölelkezik.
Aki mindenben engem lát, és mindent bennem lát, az nem szakadhat el tőlem, s én sem szakadok el tőle.
A szeretet kihívás, tűz, amely éget, anélkül, hogy látnánk.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
- Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (...) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes. - Mivel táplálkozik? (...) - Barátsággal. Barátságot zabál.
A semmi is lehet minden A minden is lehet semmi Ahogy az első percben Csak úgy szabad szeretni.
A szerelem csak egy jelenet egy rossz filmben, A meghasadt szív is csak egy régi nóta, Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz, Probléma, mely ismeri az utat a szívemhez.
Különös, a magyar nyelvben összecseng és egymásból következik ez a két szó: ölés és ölelés.
Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted S magával, repítse az éjbe a szívedet. Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek, Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek.
A szerelem tehát mindennél fontosabb, a legfontosabb a világon, különben pótolni tudnák valamivel.
A lélekben gyúl életre a szerelem, s csak később válik testté: az érzés vágyat, a vágy szenvedélyt szül.
Az persze eszembe sem jutott, hogy romantikus érzelmeket táplálna irántam. Mert ugyan ki akar hamburgert, amikor minyon is vár rá?
A kedvest közel érezzük még akkor is, ha messze van, az pedig, aki nem kedves, távol van, még ha itt is van.
Azt szeretjük, aki az önkívülettel határos, alaptalan pánik állapotba juttat el minket.
Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja.