Idézetek az igaz szerelemről
Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van - a szerelem csak egy a sok közül.
Hogy bánik ezzel a szóval! - töprengett Ravic. - Minden meggondolás nélkül használja, mint egy üres tányért. Amivel éppen megtölti, azt nevezi szerelemnek. Pedig mi mindennel meg lehet tölteni! Volt abban már félelem a magánytól, egy másik izgató én, megnövekedett önbizalom, a fantázia csillogó tükörképei! De ki tudná, melyik az igazi?
Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.
Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb.
Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik. Mennyi bűbáj van a gyöngeségében! S a te erődben mennyi szerelem. Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk.
A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.
A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.
Az elme a szívnek gyakran csak az, ami egy kastély könyvtára egy kastély urának.
Minden bolondságot el lehet nézni a zenésznek, a költőnek, a szerelmesnek.
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Aki valóban szeret, az folyton bánja, hogy nem szeret eléggé.
Egyszer régen meg akartam tudni, mi a szerelem. A szerelem itt van, ha akarod, hogy legyen, csak meg kell látnod az elrejtett szépségben. A rejtett szépség pedig az életed másodpercei között van, és ha nem állsz meg egy percre, elmulasztod.
"Minden szerelem testiség!" - mondják ma -, de éppúgy lelkiesnek is lehetne mondani a leghitványabb kalandot is, mert amíg van, nem lehet képzelet és megindulás nélkül. Hisz egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi.
A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést. Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: "Ma is úgy, mint tegnap!"
Életünkben egyetlen szín létezik, mint valami festő palettáján, s ez ad értelmet az életnek és a művészetnek. A szerelem színe.
Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van - a szerelem csak egy a sok közül.
Hogy bánik ezzel a szóval! - töprengett Ravic. - Minden meggondolás nélkül használja, mint egy üres tányért. Amivel éppen megtölti, azt nevezi szerelemnek. Pedig mi mindennel meg lehet tölteni! Volt abban már félelem a magánytól, egy másik izgató én, megnövekedett önbizalom, a fantázia csillogó tükörképei! De ki tudná, melyik az igazi?
Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik, mert a szerelem befejezetlen. Egy folyamat, nem egy dolog. Minden szerelmes elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd. Ne értsd félre! Ez egyszerűen azt mutatja, hogy a szerelem alapjában véve dinamikus. A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van. Magában a mozgásban rejlik a folyó élete. Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle; akkor már nem folyó többé.
Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb.
Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik. Mennyi bűbáj van a gyöngeségében! S a te erődben mennyi szerelem. Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk.
A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.
A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.
Az elme a szívnek gyakran csak az, ami egy kastély könyvtára egy kastély urának.
Minden bolondságot el lehet nézni a zenésznek, a költőnek, a szerelmesnek.
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Aki valóban szeret, az folyton bánja, hogy nem szeret eléggé.
Egyszer régen meg akartam tudni, mi a szerelem. A szerelem itt van, ha akarod, hogy legyen, csak meg kell látnod az elrejtett szépségben. A rejtett szépség pedig az életed másodpercei között van, és ha nem állsz meg egy percre, elmulasztod.
"Minden szerelem testiség!" - mondják ma -, de éppúgy lelkiesnek is lehetne mondani a leghitványabb kalandot is, mert amíg van, nem lehet képzelet és megindulás nélkül. Hisz egészen hazudni olyan fáradság és áldozat volna, amilyenre nem is képes férfi.
A csupa szavakból táplálkozó szerelem csődbe jut időnként, egyre önmagán kérődzik, és kínlódva keresi a megfrissülést. Vannak felhangolt, lüktető, eksztázisos órák és az édes, kínos epedések becses percei; de ezeket a csúcsokat csak valami görcsös egységet kereső szándék köti össze és a sokszor nagyon fárasztó elhatározás, hogy: "Ma is úgy, mint tegnap!"
Életünkben egyetlen szín létezik, mint valami festő palettáján, s ez ad értelmet az életnek és a művészetnek. A szerelem színe.
Facebook
Pinterest