Idézetek az igaz szerelemről
A kívánság enyém, az vagyok én, ez a lobogó, betöltő, boldog kívánság. Áhítozás. Köszönöm, akkor is, ha csak ennyi.
Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.
Szerelmem gyönyörű szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem.
A nő értékét a háttere adja meg, jó vagy rossz híre, volt szeretői, az idegen ország, ahonnan jött. A szerelem olyan, mint egy régimódi tájkép: előtérben egy kis figura, a hölgy, akit szeretünk - és mögötte hegyek és folyók, gazdag, értelemteljes, nagy tájék.
Ha szeretsz, bízol. A szerelem egyben bizalmat is jelent.
A szerelem a legegyetemesebb, legalkotóbb és legmisztikusabb kozmikus energia.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
A nevét akarta kiáltani, haza akarta hívni őt, majd' megszakadt a szíve, ahogy belegondolt, milyen évek várnak rá, és azon tűnődött, vajon mire jó a szerelem, ha ez a vége, ha csak tíz másodpercig is így érez az ember.
A férfiaknál a szerelem két egyenlő részből áll: kéjvágyból és ámulatból. Az utóbbit a nők is megértik, az előbbiről csak hiszik, hogy tudják, mi fán terem. Talán ha húszból egy akad köztük, aki sejtené, milyen a természete vagy miféle mélységekig hatol; persze lehet, hogy az éjszakai nyugodalmuk és a lelki békéjük szempontjából így a jó.
Félelem és szerelem elválaszthatatlan volt. Ha az ember egyszer megengedte, hogy szeressék, sebezhetővé válik, és a sebezhetőség félelemhez vezet.
Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább. Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás vádolása, fölemelése és lehúzása.
A legnagyobb boldogság, amelyet a szerelem adhat nekünk, az első kézszorítása annak a nőnek, akit szeretünk.
Szerelem - robbanó, pezsgő, Mint a vihar a tölgyet, Tagjaim rázza - reszketek.
A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis.
A kívánság enyém, az vagyok én, ez a lobogó, betöltő, boldog kívánság. Áhítozás. Köszönöm, akkor is, ha csak ennyi.
Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.
Szerelmem gyönyörű szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem.
A nő értékét a háttere adja meg, jó vagy rossz híre, volt szeretői, az idegen ország, ahonnan jött. A szerelem olyan, mint egy régimódi tájkép: előtérben egy kis figura, a hölgy, akit szeretünk - és mögötte hegyek és folyók, gazdag, értelemteljes, nagy tájék.
Ha szeretsz, bízol. A szerelem egyben bizalmat is jelent.
A szerelem a legegyetemesebb, legalkotóbb és legmisztikusabb kozmikus energia.
A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.
A nevét akarta kiáltani, haza akarta hívni őt, majd' megszakadt a szíve, ahogy belegondolt, milyen évek várnak rá, és azon tűnődött, vajon mire jó a szerelem, ha ez a vége, ha csak tíz másodpercig is így érez az ember.
A férfiaknál a szerelem két egyenlő részből áll: kéjvágyból és ámulatból. Az utóbbit a nők is megértik, az előbbiről csak hiszik, hogy tudják, mi fán terem. Talán ha húszból egy akad köztük, aki sejtené, milyen a természete vagy miféle mélységekig hatol; persze lehet, hogy az éjszakai nyugodalmuk és a lelki békéjük szempontjából így a jó.
Félelem és szerelem elválaszthatatlan volt. Ha az ember egyszer megengedte, hogy szeressék, sebezhetővé válik, és a sebezhetőség félelemhez vezet.
Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább. Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás vádolása, fölemelése és lehúzása.
A legnagyobb boldogság, amelyet a szerelem adhat nekünk, az első kézszorítása annak a nőnek, akit szeretünk.
Szerelem - robbanó, pezsgő, Mint a vihar a tölgyet, Tagjaim rázza - reszketek.
A szerelemre mindkettő érvényes: egyszerre gazdag és fájdalmas, egyszerre gyötrelem és eksztázis - mert a szerelem a föld és az ég, az ismert és az ismeretlen, a látható és a láthatatlan találkozása. A szerelem a határvonal, ami elválasztja az anyagot a tudattól, a határvonal az alacsonyabb és a magasabb között. A szerelem gyökerei a földbe nyúlnak - innen van a fájdalom, az agónia. Az ágai pedig az égbe nyúlnak - innen az eksztázis.
Facebook
Pinterest