Idézetek az igaz szerelemről
Az a legerősebb szerelem, amelyik meg meri mutatni a gyengeségeit is.
Szerelmesnek lenni annyi, mint ép ésszel őrjöngeni.
A szerelemben a hallgatás gyakran mélyrehatóbb szónok, mint a szó.
Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett.
A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad.
S éreztem, megáll mögöttem egy misztikus Idegen, s hajamnál fogva hátra ránt-cibál: "Szólj, ki vagyok?" - s én halkan felelem zord zengésű szavára: "A Halál." S ezüst hang cseng rá: "Nem. A Szerelem."
Miféle átkozott, rongy dolog ez a híres Szerelem, nem egyéb, mint hogy az életerőt kiszívjuk egymásból, és nem boldogságra, fenét! egymás húsára éhezünk, mint a kannibálok.
A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni, Királyi trónt miatta daróccal felcserélni. Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.
Hát nem merő civilizálatlanság a szerelem lényege?
Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?
A szerelem pszichiátriai értelemben egy mániás állapot: csökkent alvásigény, étvágytalanság, hihetetlen energiák, az ember ide kap, oda kap, mindenfélébe belefog, de semmi nem köti le igazán. Csak futnánk egyik helyről a másikra, fecsegnénk, kiáltoznánk, ugrálnánk, összecsókolnánk mindenkit.
A szerelem illúzió, amit titkon minden szerelmes sejt, csak nem akar erről tudomást venni.
Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat. Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban. Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom. Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul, feloldódik a hihetetlen kékségben. Tekintete végre elhomályosul, szemhéja lezáródik. A nő valahára elveszti a fejét, megszabadul önmagától, de nem tőlem.
Sohasem csal Ámor hálójába olyant, aki nem kíván maga is belehullni.
A szerelem a varázslat legtökéletesebb formája.
Az a legerősebb szerelem, amelyik meg meri mutatni a gyengeségeit is.
Szerelmesnek lenni annyi, mint ép ésszel őrjöngeni.
A szerelemben a hallgatás gyakran mélyrehatóbb szónok, mint a szó.
Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett.
A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad.
S éreztem, megáll mögöttem egy misztikus Idegen, s hajamnál fogva hátra ránt-cibál: "Szólj, ki vagyok?" - s én halkan felelem zord zengésű szavára: "A Halál." S ezüst hang cseng rá: "Nem. A Szerelem."
Miféle átkozott, rongy dolog ez a híres Szerelem, nem egyéb, mint hogy az életerőt kiszívjuk egymásból, és nem boldogságra, fenét! egymás húsára éhezünk, mint a kannibálok.
A boldogság tudod mi? A kedveseddel élni, Királyi trónt miatta daróccal felcserélni. Eldobni lelked is tán könnyű, de haj, nehéz ám Megválni kedvesedtől, ki lelkedet megérti.
Hát nem merő civilizálatlanság a szerelem lényege?
Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?
A szerelem pszichiátriai értelemben egy mániás állapot: csökkent alvásigény, étvágytalanság, hihetetlen energiák, az ember ide kap, oda kap, mindenfélébe belefog, de semmi nem köti le igazán. Csak futnánk egyik helyről a másikra, fecsegnénk, kiáltoznánk, ugrálnánk, összecsókolnánk mindenkit.
A szerelem illúzió, amit titkon minden szerelmes sejt, csak nem akar erről tudomást venni.
Nem mozdulok, csodálkozom. Furcsa, szelíd közelsége átitat. Nem szól, nem tesz semmit. Szeret. Nézem a szemét a félhomályban. Nézem a szemét, míg simogatom, nézem, amikor a száját csókolom. Látom, hogy éber, már-már riadt figyelme lassan eltompul, feloldódik a hihetetlen kékségben. Tekintete végre elhomályosul, szemhéja lezáródik. A nő valahára elveszti a fejét, megszabadul önmagától, de nem tőlem.
Sohasem csal Ámor hálójába olyant, aki nem kíván maga is belehullni.
A szerelem a varázslat legtökéletesebb formája.
Facebook
Pinterest