Idézetek az igaz szerelemről
Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.
Úgy szeretjük egymást, mint 2 megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk! Nem csókokat, tűzvészt váltunk! A testem 166,5 centiméternyi földrengés. A szívem kiugrik börtönburkából, felrepül az artériákon, és befészkeli magát a koponyámba. Minden izmomban a kisujjam hegyéig csak szív van!
Amikor egyes anyagok találkoznak, olyan láncreakcióba lépnek, amit nem lehet visszafordítani. Átjárja őket a vonzalom. Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?
A féktelen, makacs vágy előtt gyakran hátrál a lehetetlen; s ha éktelen magasság felé törekszik is az én szerelmem, nem tágítok azért, míg a földtől el nem érek majd az égig.
Hogy Ámor vajmi drágán méri győzelmét, jó oka van annak; mert legnagyobb karátján nem tesz túl semmi, amit bármi adhat, s az vall világ sorára, hogy nincs nagy becse, minek nincs nagy ára.
Torkomig ér gyűlöletem: senkivel se - Vele igen! És kerülöm és megvetem és átkozom - és szeretem!
A szerelem, ha szívből jön, egyike a legjobb ideáknak, amiket a Sátán belegyömöszölt az almába, amit odaadott a kígyónak, hogy adja tovább Évának.
A szerelem ragálya, átkos törekvés mohóságával, a hasadékokon vagy a levegőn keresztül behat még oda is, és hiába minden óvatosság, elejti áldozatát.
Tudod-e, hogy az igazi nagy szerelmet az őszi erdőn a legszebb kezdeni? Nincs nagyobb csók, mint amelynek váltását ezer halál lesi?
A szerelem, az szerelem, és az együtt töltött idő minden másodpercét becsülni kell.
A gyertyaláng: érzés. Különös érzés. Egy végtelenül kellemes érzés. Az alvó Kedves érzése. Aki itt alszik. Nem, nem melletted, hanem benned. Őt érzed. Halk szuszogását, finom szívverését, angyalian nyugodt arcát, selymes bőrét. Látod Őt a lelkedben, érzed Őt dobogó szívedben, álmait Vele álmodod, érzéseit Vele érzed. Ott lobog benned, ott lobogtok egymásban. Benne vagy, Vele vagy. Benned van, veled van. A megnyugtató, végtelen ölelésben. Itt, a gyertyafényben.
Nagyon meggondolandó kit hogy lehet szeretni milyen legyen az arca milyen legyen a szék mire az ember lánya leteszi mindenét (...) mert van ahonnan többé már nem lehet magunkat sohasem visszavenni.
Én a szerelem emlékét is szeretem. De mindennél jobban szeretem azt érezni, hogy a vér egyszerre csak kifut az arcomból, és látni, hogy a másik tekintete elkomolyodik. Aztán az történik, ami egy férfival és nővel szokott, akik között fellobban a tűz.
A szerelem végül is mindig sokkal többet mond arról, aki érzi, mint arról, aki a szerelem tárgya.
Mindenki hinni akar az örökké tartó szerelemben. Amanda is hitt benne (...), de tudta, hogy a szerelem éppolyan zavaros, mint maga az élet. Olyan fordulatokat vehet, amelyeket az emberek nem láthatnak előre és nem is érthetnek meg, és amelyek csak végeláthatatlan megbánást hagynak maguk után.
Facebook
Pinterest