Idézetek az igaz szerelemről
Nincs nagyobb dráma a világon, mint a férfi-nő drámája. Arra vágyódsz, hogy jöjjek, és én arra, hogy gyere felém... hiszen így lenne jó és boldogító és természetes! (...) De amikor megfogjuk végre egymás kezét, nem tudjuk sokáig megtartani. Találkozni sem könnyű manapság, de megtartani egymást szinte lehetetlenség. Tudd, ha vágyódsz valakire, és nem jön, ha jön, de csalódás ér és nem sikerül, vagy ritka csodával sikerül: társunkat megtalálni, és megtartani emberemlékezet óta a világ legnehezebb dolga.
Embert boldoggá ki tehetne más, mint szerelmese, akivel együtt lélegzik?
Annyi változat van a férfi-női kapcsolatra, és ma mindegyiket úgy hívják, hogy szerelem. Ez nem igaz, a szerelem sokkal ritkább és mélyebb jelenség, és borzasztó nagy ajándéka az életnek.
A szerelem az, ami miatt a legvégletesebb dolgokat követjük el - ez az az érzés, amely képes valódi magasságba emelni és mélységbe taszítani bennünket, amely képes megváltoztatni minket.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a "lelki aktus", amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
- Definiáld a szerelmet. (...) - Egy másik személy testi és lelki egészsége és jóléte miatt érzett aktív aggodalom és törődés. Aktív. Nem passzív. - Dióhéjban: mindig emlékszünk az illetőre. Sosem feledkezünk meg róla. Minden egyes nap minden egyes órájában számolunk a létezésével. Bármit csinálunk is. És soha nem hagyjuk ott, hogy meghaljon.
Túlhordott terheket eldobálva veled bármi lenni? igen: mielőtt nem marad magamból végképp semmi.
Maga a szerelem nem csak egy érzelemből áll, hanem nagyon is sokból. Pontosan úgy, ahogy egy jó kávénak is lehet egyszerre például cserzettbőr-, dohány- és nektárillata, ugyanúgy a szerelem is többféle érzelem keverékéből áll össze: rajongás, idealizmus, gyengédség, kéjvágy, védelmezni vágyás, vágy, hogy védelmezzenek, vágy, hogy magunkévá tegyük a másikat, bajtársiasság, barátság, esztétikai vonzalom, és ezenkívül még vagy ezer más.
Amink van, az a szerelem. De a szerelemnek gyümölcsöt kell teremnie, különben elvész.
- Mit akarsz tőlem? (...) - Azt akarom, hogy mellettem légy a sötétben. Hogy átölelj. Hogy továbbra is szeress. Hogy siess a segítségemre, amikor félek. Hogy gyere el velem a szakadék szélére, és nézd meg, mi van ott... - És mi van akkor, ha elhibázom? - Lehetetlen elhibázni.
Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza. (...) Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.
Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.
Két megtört, csonka ember voltunk. Most eggyé váltunk. Soha senki nem fog úgy megérteni engem, mint ő. Soha senki nem fogja úgy megérteni őt, mint én. És soha senki nem fog változtatni ezen. Egybeolvadtunk, és kovácsoltunk magunkból valami erősebbet. Valami jobbat.
Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.
Facebook
Pinterest