Idézetek az igaz szerelemről
Mindennap látjuk, hogy ha a fiatalok szeretik egymást, a vagyon pillanatnyi hiánya ritkán riasztja vissza őket a házasodástól; hogyan ígérjem hát meg, hogy kísértés esetén bölcsebb leszek, mint annyi embertársam, vagy honnan tudjam, hogy csakugyan bölcs dolog-e ellenállni a kísértésnek?
Sohasem próbálok jobb belátásra téríteni senkit, aki szeret, ennyit mondhatok, mert a szerelem sohasem elég logikus.
Sokszor elgondoltam magamban, hogy a szerelem országa a zűrzavar országa. Mert akinek tiszta a feje, az mindig tudhatja, mit gondol, ám hogy mit érez, ha arról van szó, szeret-e vagy sem, vagy szeret-e újra, az megfejthetetlen titok önmagunk előtt is.
Szánalmas és vajmi kevéssé tiszteletre méltó embernek érezném magam, ha előbb mondanék le a szerelemről, mint ahogy az mond le rólam.
Nem a lelkesedés vagy az akarat, hanem elsősorban a szerelem az, amely élővé tesz minket.
A szív mindig győzedelmeskedik az értelem felett. A szív, legyen bár meggondolatlan, öngyilkos hajlamú és mazochista, mindig eléri a célját.
Egyszer csak beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk az a valami, amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt a kérdést: miért létezik? A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon annyira evidenssé válik létezésével, hogy nem kérdezzük többé: miért is létezik?
Ez volt a legjobb, amit az élet adhatott valakinek: társat, akit szerethet, aki viszontszereti, akivel belevéshet valami maradandót az örökké változó idő fájának kérgébe.
Kész csoda, hogy a szerelem ennyire is kitartott, szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezik még szerelem - persze nem úgy, ahogy kellene, csak vízcseppként, hatalmas óceán helyett. De hogy ennyi ellenségeskedést túlélt, az maga a csoda. Hogy nem tűnt el teljesen - az maga a csoda.
Ha látod az apádat és az anyádat mély szerelemben, hatalmas szerelemben, amint törődnek egymással, együttérzéssel vannak egymás iránt, tisztelettel vannak egymás iránt - akkor láttad megtörténni a szerelmet. És a remény feléled a szívedben. Egy mag pottyant a szívedbe, és ott növekedésnek indul. Tudod, hogy veled is meg fog történni.
Ha szerelmes vagy, akkor tökre infantilis leszel, és az intim pillanatok gügyögős meg haddzabáljammegaztahülyefejedesek lesznek. Szeretünk gyerekekké lenni olyankor, mert akkor olyan szabadon nevetős meg olyan felelőtlen minden, mert a másik nem vár el semmit, és megbocsát. Utána persze minden megkomolyodik meg megromlik, mert a felnőttek olyan okosak, hogy az csak na, de addig olyan de olyan jó, csak odabújni a másikhoz, várni a szeretleket, és a másik haját csavargatva elaludni kora délután.
A vonzalomhoz rendszerint annyi hála vagy hiúság tapad, hogy veszélyes dolog azt teljesen magára hagyni.
Azt a szerelmet viszonozzuk, amit megérdemlünk.
Semmi szükség rá, hogy indulatossá, rombolóvá válj, semmi szükség neheztelésre - mert a szerelmet nem lehet befolyásolni. Olyan, akár egy fuvallat. Látod... csak úgy jön. Ha ott van, ott van. Aztán elmegy. És ha elment, elment. A szerelem rejtély, nem irányíthatod. Nem is szabad irányítanod, nem szabad törvényesítened, nem szabad erőltetned - semmilyen okból.
Ha találkozol egy olyan fiúval, aki a legjobb barátod, akivel jókat tudsz együtt nevetni, és hogyha sírsz, melletted áll és megvigasztal téged, akkor valami megüti a szívedet, ami több, mint a szeretet. Majd meg fogod látni, az élet nagyon nehéz tud lenni, s olyan fiút kell találnod, aki nem nehezíti az életed, hanem segít végigcsinálni.
Facebook
Pinterest