Idézetek a hitről
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Nem lehet határtalanul hitetlen az ember, tekintve hogy mindennek megvan a határa.
Lehet, hogy megbotlunk, lehet, hogy megbetegszünk, lehet, hogy meglegyint bennünket a halál szele, mégis, meggyőződéssel valljuk, hogy valahol a háttérben ott áll egy homályba burkolózó, mindenható őrangyal, aki a megfelelő pillanatban közbelép.
Teológiai vitákba nem illik bocsátkozni, a hit (...) az ember magánügye - finomított tabu, mégis legalább annyira örökös téma, mint a politika, az egészségügy vagy egy bajnoki futballmérkőzés. Mindenki beszél róla, mindenkit érdekel, mindenkit izgat. Miért? Mert egy mindenkit érintő mítosz, a halál köré épül, és egyetlen, könnyen átlátható elvet követ: tetteink befolyásolják, hogy milyen örök élet vár ránk a materiális világban töltött utolsó másodpercünket követően. Ez a kérdés évezredek óta félelemből fakadó kordában tartotta az emberiség számottevő részét.
Helytelen dolog ráerőszakolni az Istent valakire, akinek nincs rá szüksége. De még rosszabb távol tartani valakitől, aki úgy érzi, hogy nagyon nagy szüksége van rá.
Teljesüljön, ami elhatároztatott. Higgyenek ők is, és nevessenek saját szenvedélyeiken, hiszen az, amit ők szenvedélynek neveznek, valójában nem lelki energia, hanem csak a lélek és a külvilág közötti súrlódás. De a legfőbb, hogy higgyenek magukban, és legyenek gyámoltalanok, akár a gyermekek. Mivel a gyengeség nagy, az erő pedig hitvány. Mikor az ember születik, gyenge és rugalmas, mikor haldoklik, erős és kemény. Mikor a fa nő, zsenge és rugalmas. Mikor száraz és merev, haldoklik. A keménység és az erő a halál kísérői, a rugalmasság és a gyengeség a lét frissességét fejezik ki. Azért nem győzhet az, ami megszilárdult.
A hit nem egy érzés vagy vágy, hanem egy szellemi rendszer, amit működtetni kell ahhoz, hogy eredménye legyen.
Az én hitem értelmi hit, nem fantázia.
Irigylem azt, aki hisz. Úgy tudják, hogy létezik valami. Csodás lehet úgy élni, hogy nem félnek.
Létezik-e valamiféle okunk arra, hogy ne higgyünk Istenben? Megszegte-e Isten valaha is akár egyetlen ígéretét is? Kihívást intézek minden hitetlen vagy kételkedő felé, hogy mutasson rá Istennek akár egyetlenegy olyan ígéretére is, amelynek beteljesítését elmulasztotta volna.
Soha ne kételkedj Istenben! Ha mindenképp kételkedni akarsz, kételkedj a kételyeidben, mert azok megbízhatatlanok! Istenben és az ő szavában azonban soha ne kételkedj!
Aki megy, aki mer, aki teszi a dolgát, kapja majd a megerősítéseket, a találkozásokat, a tekinteteket, a szavakat, azokat a betűket, amik egészen az álmaikig repítik. Csak hinned kell benne. Hinned kell abban, hogy a hang, ami azt súgja, jó úton vagy, nem téved.
Nem azért hiszünk a dolgokban, mert jobbá teszik az életünket, hanem azért, mert igazak.
Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elhanyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk.
A sors csak kiváltságos embereket ajándékoz meg a gyógyítás tudományával. Ezek az emberek hinni tudnak abban, amiben sohasem tud hinni egy egyszerű halandó, mert számára az igazság túlságosan hihetetlen.
Facebook
Pinterest