Idézetek a hatalomról
Kezdtem hinni az ártatlanságomban. Császár voltam. Uralkodtam mindenen és mindenkin, rendelkeztem fölöttük (stb.). Aztán rájöttem, hogy nincs bennem elég érzelem, nem tudok igazán szeretni, majd belehaltam, úgy megvetettem magam. Aztán beláttam, hogy a többiek se szeretnek igazán, s csak azt kell elfogadnom, hogy egy kicsit olyan vagyok, mint mindenki. Aztán úgy döntöttem, hogy nem, csak magamnak tehetek szemrehányást, amiért nem vagyok elég nagy, és igenis kétségbe kell esnem, amíg el nem jön az alkalom, hogy az legyek. Másképp szólva várom, mikor leszek császár, hogy aztán ne élvezzem a császárságomat.
Nem kell arra magyarázat, hogy miért keresünk, kérdezünk, kétkedünk körömszakadtáig, a legkisebb lehetőséget is kihasználva mindenütt, ahol megfélemlítést és félelmet, hatalmaskodást, sötétséget és az ember elnyomását látjuk vagy gyanítjuk.
A vezér arra ügyel, hogy kövessék, míg a főnök arra, hogy mindenkinek legyen mit ennie.
Tudod te, fiam, hogy mily kevés értelemmel uralják a világot?
Hadd gyűlöljenek, az a fő, hogy féljenek tőlem!
A megfélemlítés és a mulattatás állami fegyverek.
A hatalom és az erő gyakran csupán megtévesztő látszat.
A hatalmon lévőknek muszáj foglalkozniuk azzal, hogy mások mit gondolnak róluk - tehát a parancsokat osztók teljesen ki vannak szolgáltatva azoknak, akiknek a parancs szól.
A hatalomnak van egy fontos korlátja. Legitimnek kell lennie, különben éppen az ellenkező hatást éri el.
A tudományos ismeretek segítenek minket a hatalomhoz, hogy jót vagy rosszat cselekedjünk - de nem tartalmaznak útmutatást e hatalom helyes használatára vonatkozóan. Ennek a hatalomnak nyilvánvalóan van értéke - még akkor is, ha ezt az értéket visszájára fordíthatja az, hogy az ember mire használja fel.
A pénz hatalmat ad, de legalábbis hozzásegít ahhoz, hogy hatalmad legyen.
Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanak fél éjjel gyárainkban, Elég pihenni a másik fele, Kinek álmodni úgysem célszerű.
Ha a börtönben bevallod, hogy sunyi vagy, azt jelenti, fel vagy rá készülve, hogy egy durva verekedésben foszd meg a trónjától egy csoport mindenki által elismert főnökeit.
Ismét csalódtam, azt hivém, elég Ledönteni a múltnak rémeit, S szabad versenyt szerezni az erőknek. (...) Mi verseny ez, hol egyik kardosan Áll a mezetlen ellennek szemében, Mi függetlenség, száz hol éhezik, Ha az egyes jármába nem hajol. Kutyáknak harca ez egy konc felett.
A kormány és a magánvállalatok között feszülő igazi kérdést túlságosan filozófiai és absztrakt alapon szokás tárgyalni. Elméletileg nagyon jó dolog lenne mindent megtervezni, ugyanakkor még soha senkinek nem sikerült kiderítenie, hogy mi az oka a kormányok általános ostobaságának. Amíg ezt valaki meg nem fejti - és meg nem találja rá az orvosságot -, addig a legklasszabb tervek is mindig el fognak süllyedni a futóhomokban.
Facebook
Pinterest