Idézetek a hatalomról
Úrrá teszlek, ha majd a szolgám leszel, ha értem élsz és csak bennem hiszel. Üres zsebbel soha nem kerülhetsz ki győztesen, szélmalomharc lesz az életed nélkülem.
A királyság kicsit olyasmi, mint egy nagy versenyzongora; le lehet ugyan borítani egy ponyvával, de az alakjából akkor is mindenki azonnal felismeri.
A hatalom mindig veszélyes, a legrosszabbat vonzza és megrontja a legjobbat. Sosem sóvárogtam a hatalomért. Az csupán azoknak adatik meg, akik készen állnak meghajolni, hogy felvegyék.
A népszerűség a tekintély ribanc unokahúga.
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) c. film
A papság, kezdve a sámánokkal, varázslókkal, arra használja fel a hívek hiszékenységét, hogy gazdasági és egyben politikai tőkét kovácsoljon magának belőle!
Az emberek leggyakrabban úgy mondanak le a hatalmukról, hogy azt hiszik, nincs is nekik.
A demokráciának, a nép uralmának előfeltétele az, hogy az alávetettek megszabaduljanak a felettük kialakult hatalmi és uralmi szerkezetek társadalmi... lélektani nyomása alól. Meg kell tapasztalniok, hogy az úr és szolga viszonya nem szükségszerű és nem megdönthetetlen. (...) Csupán az az egy forradalom az elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen, amelynek során az emberi méltóság egyszer s mindenkorra való érvénnyel fellázad, és megelégelve embernek ember felett való uralmát, emberrel szemben való kiszolgáltatottságát, a közösséget birtokba veszi. Ha egyszer egy közösségben ez a forradalom lezajlott, akkor minden egyéb politikai, gazdasági és társadalmi változás létrejöhet többé-kevésbé fokozatos és megrázkódtatás nélküli módon is.
Aki úgy véli, hogy a személyi kultusz bűneinek feltárása: "sebek feltépése" - az maga is bizonyos fokig még a személyi kultusz nézeteinek hatása alatt áll.
Egy békának könnyű (...). Hiába halott, ha árammal ingerlik, összerándul a lába. Egy ember viszont, ha rendőrrel vagy bíróval ingerlik is, nem fog igazat mondani. Amíg él.
Egy őszintén ájtatos uralkodó rendszerint nagyon veszedelmes az államra; a hiszékenység mindig korlátolt elmét feltételez; az ájtatosság általában felemészti a fejedelem figyelmét, melyet népe kormányzására kellene fordítania. Papjai sugalmazásának szolgai módon engedelmeskedve lépten-nyomon szeszélyeik játékszerévé, veszekedéseik támaszává, őrültségeik eszközévé és cinkosává lesz, melyeknek mindenek felett való jelentőséget tulajdonít. A vallás legvégzetesebb ajándékai közé mindenekelőtt ezeket az ájtatos és vakbuzgó uralkodókat kell számítani, akik állítólag alattvalóik boldogulásán munkálkodva szent feladatul tűzték maguk elé, hogy zaklassák, üldözzék, tönkretegyék azokat, akik lelkiismeretük szavára másképp gondolkodnak, mint ők. Egy birodalom élén álló vakbuzgó király a legnagyobb csapások egyike, amellyel az ég sújthatja a földet haragjában. Egyetlen fanatikus vagy csaló pap, aki egy hiszékeny és hatalmas fejedelem kegyeibe férkőzött, elég ahhoz, hogy az állam zűrzavarba süllyedjen, és a világ lángba boruljon.
Szüntelenül dicsekednek nekünk azzal a nagy haszonnal, melyet a vallás hajt a politikának, de csakhamar rájövünk, hogy a vallási nézetek elvakítják mind az uralkodókat, mind a népeket, és nem világosítják fel őket sem igazi feladataikról, sem igazi érdekeikről. A vallás igen gyakran csak féktelen és erkölcstelen kényurakat formál, akiket kiszolgálnak meghódolásra kényszerített rabszolgáik.
Ki rettegést kelt másokban, maga is örök félelemben él.
Minél magasabbra emelkedik a vezető, annál kevésbé hatnak rá külső erők, és annál kevésbé határozzák meg a fókuszát, az energiáját vagy a haladási irányát.
A jó vezetők elfogadják az eredményeket, és felelősséget vállalnak értük, de nem engedik, hogy az eredmények határozzák meg őket.
Érezze át a félelmeit - nevezze meg és fogadja el őket, beszéljen róluk azokkal, akikben megbízik, majd cselekedjen, függetlenül attól, hogy mennyire érzi magát kényelmetlenül. Az emberek az ön döntésére várnak. Vezesse hát őket! Kit érdekel, hogy ön hogy érzi magát? Tegye meg, amit szükségesnek tart, az érzelmek feldolgozása utána is ráér.