Idézetek a haragról
Mért tolakodtam oda tekintetem és a tükör közé?!
A tűz kihunyt, csak a füstje száll, s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár! Hogy engem megöltél, ezért ne törd magad, én mégse kívánom halálodat. Eredj a pokolba és éld világodat!
Mikor orvosnak mész, nem szólnak, hogy ez lesz. Nem mondják el, hogy hány beteget veszítesz majd el. (...) Unom a halált.
Amikor a haragos ember vitába bocsátkozik, akkor haragja már csillapulóban van.
Attól még semmi sem lesz jobb, hogy én fölhúzom magam rajta.
Olyan dühöt éreztem, mint ami hajdanán öntötte el az agyamat akkor, amikor a matektanárom szöveges feladatot adott. Honnan kellene pont nekem tudnom, hogy melyik vonat ér előbb Dallasba?
A harag, ha lehet, még veszedelmesebb, mint a szeretet; ezt a kettőt csak azok engedhetik meg maguknak, akik teljes biztonságban tudják magukat.
Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. Csak a töretlen béke jó.
- Szóval csak hagyjam, hogy belém töröljék a lábukat? - Nem, csak állj félre, hogy ne legyen módjuk rád taposni.
A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.
Gondolt rám az anyám, mikor nagy bujálkodásában megfogant a magzat, melyből kifejlődtem? Hálával tartoznék neki azért, mert saját gyönyörűségét kereste?
Donatien AlphonseFrancois de Sade
Ha két kutya marja egymást, a harmadik ne avatkozzon bele.
Nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.
Egy házas- vagy élettársat többek között arra is tartunk, hogy legyen kin levezetni az indulatokat.
Az ember azért áll bosszút, mert igazságosnak találja.
Facebook
Pinterest