Idézetek a haragról
Azok az emberek, akik másképp nem tudják kifejezni magukat, hamar kezet emelnek bárkire.
Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni.
Ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!
A vita rendszerint viszállyá fajul.
A sértődést nem lehet sokféleképpen megélni. Az mindenképp gyerekes.
Dühöt nyelni - hegyet nyelni.
Van, amit ki kell engedni. (...) Minél inkább magadba fojtod, annál rosszabb lesz. Ha kiengeded, elszáll máshová.
Ne hergeld fel magad olyasmin, amiről úgyse tehetsz semmit.
- Ismerem a téged hajtó haragot. A tomboló dühöt, ami úgy elnyomja a gyászt, hogy szeretteid emléke végül megmérgezi a véred. Egy napon azt kívánod, hogy bár soha ne élt volna, akit szerettél, úgy nem éreznéd a fájdalmat. Nem éltem mindig a hegyek közt, egykor feleségem volt a nagy szerelmem, de meggyilkolták őt. Ahogy te, úgy én is megtanultam, hogy vannak, akik ellen harcolnunk kell szüntelenül, könyörtelenül. A haragod nagy erőt ad, de ha nem uralod, elpusztít téged, ahogy majdnem engem is. - Mi állítja meg? - A bosszú.
Sokszor szántszándékkal döfitek szavatok tőrét a másikba. Öntudatlan reflexként, az egótok parancsára direkt bántjátok a többi embert - a legtöbbször azokat, akiket állítólag a legjobban szerettek. (...) Természetesen mindig találtok elfogadható indokot, hogy miért is pumpáltok mérget a másik lelkébe.
Az együttérzés szelíd, békés, gyengéd természetű. Ugyanakkor erőteljes, hatalmas érzés. Mégsem jelent veszélyt senkire. Azok viszont, akik könnyen elvesztik a türelmüket, megbízhatatlanok, veszélyesek. Az én szememben a harag fellobbanása a gyengeség nyilvánvaló jele.
A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat.
Az arrogancia mögött legtöbbször kisebbrendűségi érzés bújik meg.
Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.
Tartsa meg a mérgét. A haragból meríthet energiát, hogy kiszabadítsa magát a méltatlan helyzetből. Mint minden helyzetnek, a dühnek is szüksége van egy konstruktív irányra, hogy a saját javára használhassa fel.
Facebook
Pinterest